Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.1. Közgyűlés (1328-1950)
de a török háború megkövetelte a magyar ezredek létszámának kiegészítését, amelyet a korábbi gyakorlat szerint az országgyűlésnek kellett volna megajánlania. Helyette az uralkodó a megyegyűléseket használta fel a hadkiegészítés törvényesítésére.13 A közgyűlés tehát hirtelen országgyűlési jogkörben részesült, az uralkodó politikájával kapcsolatos nézeteit, országgyűlés összehívásának megkerülhetetlenségét pedig feliratokban fejtette ki.14 A közgyűlés régi szerepét II. József nevezetes tollvonása következtében nyerte vissza. Az átmeneti időszaknak elméletben 1790 májusáig kellett volna tartania, de az uralkodó halála meggyorsította a visszarendeződés folyamatát. Az 1790 és 1848 közötti időszakban a közgyűlés feladatköre érdemben nem változott, a résztvevők száma emelkedett. A feladatok egy részét azonban állandósuló bizottmányok vették át, amelyek időről időre beszámolnak tevékenységükről a közgyűlésnek. Számuk 1840-re már elérte az ötöt (árvaügyi, országgyűlési, magyar nyelv terjedésére felügyelő, útügyi és egészségügyi).15 Az 1848. évi forradalom és szabadságharc alatt a kormány és a Honvédelmi Bizottmány nem tudott végleges törvényt alkotni a megyebizottmány jogköréről. Az 1848. évi XVI. törvény 2. §. d. pontja a végleges törvény megalkotásáig minden jogkört sértedenül hagyott. A gyakorlat persze ezzel ellentétesen alakult, mivel az országgyűlési követek választása kikerült a bizottmány hatásköréből. A második megyebizottmány rendkívül rövid ideig tanácskozott. A tisztújítást sikeresen végrehajtotta, és ismét életre hívta az 1848 előtti kisgyűlést az operatív feladatok ellátására, de ezt követően tevékenységét a központi kormányszékekkel folytatott, mind élesebb hangú levelezés kötötte le.16 A harmadik megyebizottmány megalakulásakor ugyanazokkal a jogkörökkel rendelkezett, mint két elődje. Az 1869. évi IV. te. azonban véglegesen szétválasztotta a közigazgatást és az ítélkezést, ennek részeként 1870-es évek elejétől megkezdte működését a Pestvidéki Királyi Törvényszék és a járásbíróságok. A törvényhatósági bizottság jogkörét az 1870. évi XLII. te. írta körbe. A közgyűlés elnöke a főispán, távollétében az alispán lehetett. Hatáskörét az említett jogszabály 43. §-a szabályozta. A taxatív felsorolásból a szabály- rendelet alkotása, az önálló költségvetés megállapítása, a helyi adó kivetési jog, valamint a kormánnyal történő közveden kapcsolatfelvétel, a felirati jog a legfontosabb.1 A törvényi keretek között Pest megye 1899-ben alkotott szabályrendeletet működéséről, ami úgy rendelkezett, hogy a törvényhatósági bizottság évente ötször tanácskozik (január, április, június, október és november hónapokban). A tanácskozásokon előbb a törvényeket, a miniszteri rendeleteket, a belső ügyeket, községi ügyeket és társhatósági átiratokat tárgyalták. A tanácskozásokon az alispán évnegyedes jelentései interpellációk tárgyát képezték.18 A felszólalni szándékozók névsorát napirendi pontonként a tanácskozás jegyzője vezette. A közgyűlés elnöke a fő- vagy alispán volt, akadályoztatásuk esetében a főjegyző és az árvaszéki elnök vette át a szerepet. Az elnök fegyelmi jogköre a rendreutasításra terjedt ki, ha egy képviselő kétszeri figyelmeztetésre sem hagyta abba a zavaró tevékenységet, akkor 100 Ft bírsággal volt sújtható.19 Л s^emköyti oldalon: Károlyi Istvánv képmása 84
