Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.5. Részvétel az országos közéletben
A Zlins^ky és Szentkirályi családok címerei Más megyékhez hasonlóan itt is az alispánt, illetve a jegyzőt választották az egyik országgyűlési követté.172 Az 1690-es és 1710-es években rendezett, kizárólag adókivetéssel foglalkozó concursusoYxk a megyét általában egy fő képviselte. A 18. század folyamán a korábban kialakult gyakorlat élt tovább, a megyei nemesek követek általi képviselete az országgyűlésen már bevett szokásnak számított. Számukat nem írták elő törvények, azonban a királyi meghívólevelek a 18. században már általánosan két személy megjelenését kérték. Úgy tűnik, hogy ennek a gyakorlatban, legalábbis a 18. század első felében az volt a célja, hogy a két követ választása által biztosítsák, hogy legalább egyikük mindenképp aktívan részt vegyen az üléseken. Ezt támaszthatja alá az első - vagy fő - és a másodkövet megkülönböztetés is.1/3 Salamon Ferenc az 1741. évi országgyűlés megyei előkészületei kapcsán jegyzi meg, hogy szégyenletes módon, inkább tehernek érezték a Pest megyei nemesek a követi tisztséget, mint megtiszteltetésnek és igyekeztek kibújni a kötelesség alól. A fentiek szerint valóban kellemetlennek tekintették az elhúzódó tárgyalásokon való részvételt, így a választásnál ezt a szempontot is figyelembe kellett venniük a megyei rendeknek. Akiről úgy tűnik, hogy valóban elsődleges kötelességének számított a megye képviselete, az az első, - vagy másodalispán volt,174 ugyanis legtöbbször ők szerepeltek követként. Többször a másik legátust szintén „hivatalból” küldték ki a jegyző, esetleg más tisztségviselő személyében. A rendek azonban attól sem idegenkedtek, hogy mágnások és/ vagy udvari tisztviselők képviseljék őket, bár az kérdéses, hogy azért-e, mert ez tűnt számukra praktikusnak (hiszen nem jelentett plusz terhet), vagy mert az ő tekintélyüket és befolyásukat próbálták kihasználni.175 A 18. század közepétől, elsősorban az 1764/65. évi diétától országszerte megnőtt az érdeklődés a közügyek iránt, amit a követutasítások pontjai is jeleznek.176 Az 1790/91. évi országgyűléstől kezdve az ekkortól követutasításai révén is vezérmegyének számító Pest követei is intenzív kapcsolatban álltak a küldő közösséggel. A napóleoni háborúk és a reformkor alatt is fennmaradt a közgyűlés és a követek közötti intenzív kapcsolat. Ebben az időben azonban a 18. század első felében tapasztaltakkal szemben nem tehernek, hanem az érdekérvényesítés színterének látták a diétát. Mi sem jellemzőbb erre, hogy az utolsó reform országgyűlésen 1847/48-ban már Kossuth Lajost választották 66
