Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.2. Bűnüldözés és igazságszolgáltatás
Л ssymköyti oldalon: Pest-Pilis-S olt-Kiskun vármegye hajdúja (magángyűjteményből) A megyei elöljárók egyik legrégibb feladatának az igazságszolgáltatás tekinthető, amelyet Szent István törvényei az ispánokra bíztak.48 Szent László korára ezt a munkát alárendelt bírák végezték, és ítéleteik ellen egy évig lehetett panaszt tenni.49 Könyves Kálmán korára a bírói rendszer tagolódásának vagyunk tanúi. A megyei bírák ítéletei ellen a nádorhoz lehetett fellebbezni.50 A királyi megye meggyengülését jelzi a szerviensek tömegeinek 1222-ben elért sikere, miszerint a megyés ispánok a nemesi jószágokon nem ítélkezhettek tized- és pénzügyi perek kivételével.51 Tíz évvel később pedig napvilágot látott a Zalán innen és tüli nemesek híres bizonyságlevele ítélkezési jogkörükről, ezzel az igazságszolgáltatás megtette az első lépést a nemesi bíróválasztások irányába. Pest megye önálló ítélkezési tevékenységéről csupán kései, az Anjou-kor elejéről származó adatok állnak rendelkezésünkre. A törvényszékek döntési kompetenciáját szűkre szabták, az alispán és a szolgabírák többnyire közösen ítélkeztek.52 Hunyadi Mátyás uralkodása alatt Pest megyében létrejött egy országosan is egyedinek tűnő ítélkezési forma, a szolgabírói bíráskodás. Ennek keretében egy szolgabíró néhány nemes kíséretében hozott elsőfokú ítéletet a jogviták során, ahonnan fellebbezni lehetett a megyei törvényszékre, a sedriára.53 A középkor utolsó évtizedeiben és a török hódoltság alatt a törvény- hatóságok igazságszolgáltatási jogkörét egyre több törvény szabályozta. Zálogperekben 100 Ft összeghatárig ítélkezhetett a megyei törvényszék, ahonnan a királyi kúriához lehetett a pereket fellebbezni.54 Az alispánok ítélkeztek gyilkossági ügyekben 55 A szolgabírák határoztak első fokon 20 Ft alatti adóssági, valamint jobbágyok visszakövetelésére vonatkozó ügyekben. ítéleteikkel szemben a megyei törvényszékhez lehetett fordulni.56 A járási tisztviselők előtt is be lehetett jelenteni a peres eljárásokban a feleket képviselő ügyvédek személyét.57 A szolgabírák igazságszolgáltatási munkáját segítették az esküdtek, akik napidíjért vagy csekélyebb fizetésért a tanúvallomásokat hitelesítették. A török hódoltság korában kényszerűen növekedtek a megye igazságszolgáltatási és ún. hiteleshelyi funkciói. Az országos bíróságok beszüntették működésüket és csak a bíróságokhoz tartozó ítélőmesterek járták az országot, hosszadalmas és költséges pereskedésre kárhoztatva feleket. A hivatalos írásbeliség addig egyedüli helyszínei, a konventek és káptalanok szintén elmenekültek, így a lakosok saját polgári ügyeikben is egyre gyakrabban járultak a megye elé hitelesítésért. A török hódoltság elmúltával az 1723. évi országgyűlés végül körülhatárolta az ítélőmesterek feladatait és felállította az ún. kerületi táblákat, melyek immár szünet nélkül ítélkeztek, majd a következő, 1729. évi országgyűlés próbálta meg szabályozni a megyei törvényszékek működését. A legtöbb büntetőjogi és polgári ügyben az alispánok és szolgabírák járhattak el. Ez utóbbi tisztviselők hatásköre a jogszolgáltatás területén nem korlátozódott kizárólag saját járásukra.58 Büntető ügyekben is számos területen hozott ítéletet a megyei törvényszék ebben az időszakban. A jobbágyok esetében az úriszékek fellebbviteli fóruma volt a megye, amennyiben az uradalom pallos joggal nem rendelkezett. Az ítélkezést az 5—6 főből álló sedria végezte.59 47
