Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.4. A hosszú 19. század változásai (1792-1919)
minisztrátor felügyelje. E két személyen keresztül tartsák a kapcsolatot az országos kormányszervekkel. Ezzel Pest megye területe elérte története legnagyobb kiterjedését. Nagysága mintegy 14 200 km2 lett, amelyet Balla Antal 1793-ban készített térképe ábrázol a legpontosabban. A szabad királyi városokat és a jászkun kerületeket nem osztották fel a járások között, hanem történeti határaik között a megyén belül önálló köz- igazgatási egységet képeztek. A beolvasztás tudomásul vétele annak hivatalos lezárását követően is lassan haladt. Az 1787. évi, a megye etnikai viszonyait tisztázó összeírások Pest és Buda városát a megye részeként sorolják fel, a jász és kiskun kerületek települései azonban még kimaradtak az összesítésből.77 A következő esztendőben szerkesztett földméréssel kapcsolatos dokumentum a megye egy közigazgatási egységeként sorolja fel a Jászságot és Kiskunságot.78 A szabad kerületek beolvasztása egyébként orvosolta Pest megye egyik a 18. századi országgyűléseken hangoztatott sérelmét, miszerint a jászkunokkal szemben nem tudtak egyetlen jogi fórumon sem keresetet benyújtani.79 II. József nevezetes tollvonása 1790. január 28-án a közigazgatás 1780. évi állapotainak helyreállítását eredményezte, amelyek értelmében 1790 márciusára minden felszámolt törvényhatóság visszanyerte önállóságát, II. Lipót uralkodásának első heteiben a megyék visszatértek azon területi keretek közé, amelyekben 1786 előtt működtek. Az 1785-ben már szükségesnek ítélt ötödik járás megszervezését a Helytartótanács 1790 júniusában engedélyezte, az azonban a szükséges földmérési munkák miatt 1791 őszéig húzódott.80 Ekkor a Váci és a Kecskeméti járás településeinek egy részéből megszervezték a Pesti járást,81 amelyhez Alberti, Pilis és Soroksár mezővárosok, valamint 31 falu tartozott az Aporka, Taksony, Bugyi, Üllő és Vecsés vonalon, valamint Dabas és Újhartyán környékén.82 I. 4. A hosszú 19. század változásai (1792—1919) Pest megye határai az 1792 és 1847 közötti évtizedekben nem módosultak, csupán a közigazgatás belső tagoltsága változott. Az újonnan alakított Pesti járás területét ekkor két kerületre osztották, a két szolgabíró közül az egyik intézte Pest és Buda városának ügyeit.83 A népességszám gyarapodása és feladatok szaporodása szükségessé tette, hogy 1832 októberében hatodikként létrehozzák a központi járást, amely a mai Budapest területét foglalta magában. Ez volt talán a legsűrűbben lakott járás, de a legkisebb területű is. Amíg a többi járást hagyományosan három — egy főszolgabírói és két alszolgabírói — kerületre osztották, addig ezt csak egy főszolgabírói kerületre.84 A járások kerületeit eredetileg (hivatalosan) csupán számokkal, vagy pedig a területileg illetékes szolgabíró nevével különböztették meg egymástól. Később alsó, közép (ső), vagy felső vidéknek nevezték őket, időnként pedig földrajzi neveket is alkalmaztak megnevezésükre (például Tápió vidék). Állandó székhelye korszakunkban a járásoknak még nem alakult ki, a járási tisztviselők többnyire lakóhelyükön, vagy illetékességi területükön utazgatva intézték az ügyeket.85 A s%emkö%ti oldalon: Pest, Pilis és Solt vármegye a Kiskunsággal és a Jászsággal 1811-ben (Balla Antal térképej 28
