Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.2. Megszilárdulás és zűrzavar (1541_1711)
A községek járási beosztása — amennyiben létrejött egyáltalán — egyelőre nem ismert, jóllehet az Luxemburgi Zsigmond korára valószínűleg a legtöbb megyében már kialakult.27 Előfordulhat, hogy csupán a források tömeges pusztulása miatt nem ismerjük az alsóbb igazgatási egységek határait.28 A probléma azonban talán megérne egy részletesebb kutatást is, mivel aló. századi adóösszeírások egyeden esetben sem említenek a megye esetében járásokat, jóllehet az általában vele együtt összeírt Hevesben számon tartják őket. Sőt a 17. század közepéig a már a jogi egységesülés útjára lépett Pest-Piüs-Solt megye összeírásai is csupán az eredeti három megyét tekintik egy-egy járásnak. A középkori Pest megye két járásra osztásáról szóló legkorábbi jegyzék 1660-ból származik.29 A területi átalakulások következtében Pest megye területe a 15. században jócskán gyarapodott. A korábbi 4277 km2-ről30 egyes számítások szerint 6328 km2-re,31 mások alapján azonban csupán 5288 km2-re. A megye becsült népessége 49 és 56 000 fő között lehetett.32 A mai Pest megye területén egy speciális közigazgatási egységet képezett a Csepel-sziget, amely egyedüli ispánságként, azaz Árpád-kori keretek között igazgatott királyi uradalomként fennmaradt csaknem a középkor végéig. A szigeten fekvők mellett néhány másik település is ide tartozott, többek között a Fejér megyei Tamási, vagy a Pest megyei Dömsöd. Az ispánság központja a Csepelen elhelyezkedő királyi palota lehetett.33 Az uradalom területét 257 és 349 km2 közöttire becsülik a kutatók.34 Az ispánság felszámolására Mátyás király (1458—1490), vagy legkésőbb II. Ulászló (1490—1516) uralkodása alatt kerülhetett sor. Még nem teljesen egyértelmű, hogy a szigetet felosztották-e Fejér és Pest között, vagy az teljes egészében az utóbbi megye része lett.35 1.2. Megszilárdulás és zűrzavar (1541—1711) Buda, valamint a környezetében fekvő várak török kézre kerülése aló. század 40-es és 50-es éveiben automatikusan azt jelentette, hogy Pest megye egésze stabilan a hódoltság részévé vált. A megye működése azonban nem állt le egy pillanatra sem.’6 A megyei hatóság legtöbb fennmaradt oklevelét Egerben keltezték, amely alapján talán nem kockázatos az a kijelentés, hogy „székhelyének” is e várat tekinthetjük 1596-ig.37 A megye területe jelentős mértékben átalakult, ugyanis az 1569. évi LII. törvény értelmében a Fejér megyéből kiszakadt Solti székkel gyarapodott. A rövid indoklás szerint a döntés oka az volt, hogy a Solti szék területén sem alispán, sem szolgabírák nem tevékenykedtek, ezért peres ügyeiket Pest megye bírói fóruma elé kellett felterjeszteniük. Az ottani kisnemesség valószínűleg elveszítette a kapcsolatot anyamegyéjével, és a kor gyakorlatának megfelelően egyesülni kényszerült a legközelebbi, működőképességét megőrző törvényhatósággal. Ekkor vált a megye részévé a püspöki székváros, Vác is; hiszen 1576-tól az itteni adójegyzékekben szerepelt.38 Ugyanakkor nehéz magyarázatot találnunk arra, hogy Kunmizse és Kunlajos 1550 és 1553 között miként keveredett a Pest megyei dikajegyzékekbe. A Mátyás király által átcsatolt Kunhegyes 1571 és 1588 között ismét felbukkant a pesti adólajstromokban.39 A területi 20
