Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán
Viczián István (1941-1944)145 Mérey László, NAGYSELMECZI (1944)l4S vármegyébe nevezték ki helyettes aljegyzővé. 1937. november 6-ig itt teljesített közszolgálatot, főispáni titkári, aljegyzői, illetve barcsi, majd kaposvári főszolgabírói hivatalban. Közszolgálati karrierjének csúcsán egymás után több vármegye főispáni tisztét is betöltötte: Bihar (1937. november 16-1938. március 18.), Somogy (1938. március 18—1939. szeptember 16.), majd Pest (1939. szeptember 16— 1941. november 15.)143 Barcsay Ákos távozása után, 1941-től a barcsi Közraktárak Rt. vezérigazgatója lett.144 Életének későbbi szakasza feltáratlan. Viczián István 1874. június 24-én, Tápiószelén született. Elemi iskoláit szülőhelyén, a középiskolát Besztercebányán és Szolnokon végezte el. A Budapesti Tudományegyetem jogi fakultásán államtudományi doktorrá avatták. Tanulmányai befejeztével tanulmányutat tett Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, Svédországban és a Balkánon. 1896-ban lépett a Belügyminisztérium szolgálatába, mint fogalmazó gyakornok. Folyamatosan haladt előre a hivatali ranglétrán, 1917-ben miniszteri tanácsos, 1921-ben pedig helyettes államtitkár lett. Leginkább a törvényelőkészítő osztályon dolgozott, melynek utóbb a főnöke is lett. A Tanácsköztársaság bukását követően rendőri és közbiztonsági szervezési feladatokat látott el, államtitkári rangban. 1931-ben nyugdíjazták. Igen komoly közéleti tevékenységet folytatott és a budapesti tudomány- egyetem közgazdasági karán közigazgatási jogot adott elő. 1901-től Tápiósze- le község képviselőtestületi tagja, 1920—1944 között PPSK vm. Törvényhatósági Bizottságának, illetve 1920-tól Budapest Törvényhatósági Bizottságának is tagja. 1930-tól felsőházi tag, valamint Budapest Törvényhatóságának örökös tagja lett. Az 1922—1926-os parlamenti ciklusban a Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt programjával választották meg a nagykátai választókerület képviselőjének. A törvényhozásban közigazgatási és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1926—1931 között ismét megválasztották. Éles hangú vitái voltak a liberális és baloldali — szociáldemokrata — képviselőkkel. 1941. november 15. és 1944. március 19. között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja. A német megszállás napján lemondott.146 Ugyanakkor 1944/45 telén a csonka felsőház munkájában még részt vett. 147 A háború végén Németországba távozott, majd onnan 1949-ben Brazíliába emigrált. Életét torontói emigrációban fejezte be 1959. április 3-án. Mérey László Pozsonyban született, 1887. április 19-én. Apja Mérey (Melio- risz) László, királyi aljárásbíró volt. Egyetlen fia 1944-ben hősi halált halt.149 1906-ban avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Az első világháborúig különböző beosztásokban szolgált a m. kir. 15. honvéd gyalogezrednél. 1911—1914 között elvégezte a hadiiskolát, majd a háború kitörésekor a frontra vonult. A háború alatt vezérkari szolgálatot teljesített, utána pedig különböző katonai oktatási intézményekben — Ludovika Akadémia, Hadiakadémia — adott elő, főleg a harcászat és a hadseregszervezés témakörében. 1924-től, 1940-ben történt - politikai okok miatti - nyugdíjazásáig több alakulatnál töltött be főleg vezérkari főnöki beosztást. Katonai pályájának csúcsát az V. (szegedi) hadtest parancsnoksága, illetve a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöki megbízatása jelentette. Németellenes kijelentései miatt kényszernyugdíjazták és ezt követően farmosi családi birtokán gazdálkodott. Politikai, társadalmi aktivitását leginkább az óvatosság jellemezte. Kap168
