Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

1848. szeptember elejétől október derekáig Erdélyben másfél hónapi forrongás előzte meg az ellenforradalom nyilt katonai fellépését. A tavaszvégi-nyáreleji helyzethez hasonló alakult ki szeptemberre, ekkorra már az addig nyugodt parasztság is a kormány ellen fordult. Ekkorra egyre fenyegetőbb és áttekinthetetlenebb lett a helyzet, mind a románok,, mind pedig a székelyek el voltak szánva a fegyveres megütközésre. Ebben az országrészben nem volt központi honvéd katonai irányítás, ezzel szemben egy erős és jól szervezett császári hadsereg állt állig felfegyverkezve, a rég várt beavatkozásra készen. A császári és királyi hadsereg erdélyi főparancsnoka, az egyébként Selmecbányái születésű magyar nemes, Puchner Antal eleinte engedelmességet mutatott a magyar hadügyminiszternek, akinek alá volt rendelve. Azonban 1848 szeptemberétől - látva, hogy az udvarral kenyértörésre kerül sor - a magyar forradalom ellen fordul. Korábbi utasításának megfelelően, október 18-án, a császár nevében kiáltványt ad ki, melyben közli: „Ez ország kormányát kezembe venni elhatároztam". A Székelyföld el volt szigetelve, a frissen alakult magyar honvédcsapatok a császári sorkatonasággal és a népfelkelő román és más nemzetiségű parasztseregekkel szemben nem voltak komoly ellenállásra képesek. Ebben annak is nagy szerepe volt, hogy a honvédelem szervezése ebben az országrészben túl későn, 1848 nyár végén indult meg. A késedelemmel járó nehézségeket hatványozta, hogy az erdélyi császári és királyi főhadparancsnokság tudatosan akadályozta a toborzást és a kormány sem juttatta el időben a szükséges és kért felszereléseket. A felélendő ellenforradalmi törekvések elhárítására a kormány a honvédsereg számára elrendelte a hadkötelesek összeírását. A helyzetet súlyosbította, hogy ettől teljesen függetlenül már az év eleje óta folyt az erdélyi sorezredek kiegészítése is, amit a parasztság amúgy is óriási tehernek tekintett. A növekvő elégedetlenséget mesterségesen is szítva - a sorozóbiztosokat már be sem engedték a falvakba. Azután a magyar hatóságok már hiába állították le az összeírást, az elégedetlenség irányítását már kezébe tartotta az ellenforradalom. 1848. októberére a tervezett négy honvédzászlóaljból még csak kettő: a kolozsvári és a marosvásárhelyi alakult meg. Az új honvédség felszerelése, ruházata sem felelt meg sem az időjárási viszonyoknak, sem pedig a reguláris hadseregben megszokottakénak. A kezdeti nehézségek a haditechnika gyors fellendítésére ösztönözték a kormányt. A fegyver és különösen, a Gábor Áron nevéhez fűződő ágyúgyártás Erdélyhez kötődött. A mindkét területen oly fontos helyismerettel és kimagasló szervezőkészséggel rendelkező Czetz János 1848. október végétől kapcsolódott be az irányításba. Visszaemlékezésében így ír erről: „Október hónap egyik napján Kossuth magához kéretett a minisztériumból - ez volt az első eset, hogy Kossuthtal beszéltem - s közölte velem abbeli szándékát, hogy báró Vayt mint főkormánybiztost Erdélybe küldi, Bemet pedig megbízza az erdélyi sereg főparancsnokságával. Engem Bemhez osztott be, mint vezérkari főnököt s egyúttal tudatta velem őrnaggyá történt kineveztetésemet... Kossuth lelkemre kötötte, hogy azonnal utazzam el, sőt még az a külön megbízást is adta, hogy Bem megérkeztéig az erdélyi hadat szervezze s a főparancsnokságot ideiglenesen átvegyem".

13 13 CZETZ János: Emlékirataim. Történelmi Lapok 1903. január 75. Őrnagyi kinevezését 1848. október 30-án hagyták jóvá, de rangfokozata 16-ától szólt. BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848/1849. Bp. 1983. 128. (a továbbiakban: BONA 1983) 98