Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

nem tagjai vannak, hanem lakossága, amelybe mindenki beletartozik, aki a területén lakik. A joghatósága - a kiváltságok megszűntével - minden ingatlanra és minden személyre kiterjedt. Egyúttal megfosztották a megyét a követválasztás és így a követutasítás jogától. A törvény szerint minden megyében közgyűlést kellett tartani, ahová az addigi jogosítottakon kívül minden község küldhetett képviselőket. Ezen a közgyűlésen szavazati joggal bírtak azok, akik eddig is gyakorolták ezt, valamint azok is, akiket a megyei lakosok községenként „ezen közgyűlésre utasítandnak". Április 19-én belügyminiszteri körrendelet adta tudtul a megyéknek többek között, hogy a megyei képviseletet megtestesítő állandó bizottmány tagjainak számát - társadalmi állásukra való tekintet nélkül - az illető megye nagysága és népessége alapján kell megszabni, de számítási kulcsot nem tartalmazott sem a törvény, sem a miniszteri rendelet. Pest-Pilis-Solt vármegye május 1-jei közgyűlésére a mezővárosok és községek a szolgabíráktól kaptak írásos meghívást, ahol az új törvények kihirdetését az egész megye közönségének tudomására kívánták hozni.

78 A képviselőket nem a nép választotta, hanem a városi és falusi elöljáróságok jelölték ki, bár a törvényileg pontosan meg nem határozott megyei választmányra a lakosok közül „kinek tetszik, e gyűlésen megjelennie szabad" volt.

79 Nagykőrös 12 főben (a főbíró, a főjegyző, a szószóló mellett kilenc személy), Kecskemét 4 főben (főbíró, szószóló, egy tanácsnok és egy senior) határozta meg a résztvevői számát. Ráckeve tanácsa április 26-án 5 főt (3 tanácsnokot és a „Hatvanosok" közül 2 személyt). Szentendre pedig csak 3 képviselőt küldött a gyűlésre, ahol megválasztották a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásával megbízott állandó bizottmány 473 tagját, születési különbség nélkül. A későbbiekben a választmányi üléseken résztvevők számát „költségkímélés tekintetéből" csökkentették. A ráckeveiek, csak két képviselőt küldtek Pestre abban az esetben, ha a város ügyeit nem szerepelnek.

80 Nagykőrös a megyei választmányi ülésekre szintén két személyt küldött: Bakos Ambrus főbírót és Szépe Lajos alpolgármestert. Helyhatósági választások a rendezett tanácsú városokban A szabad királyi városokat a 23/1848-as törvény helyezte népképviseleti alapokra és lényegében egyenjogúsította a vármegyékkel. A rendezett tanácsú városokról a 24/1848-as törvény rendelkezett oly módon, hogy „a törvény további rendeletéig" rájuk is a szabad királyi városokra vonatkozó törvénycikk tartozik. (Az első bíróságú rendezett tanáccsal el nem látott községekben az elöljárók választásáról ideiglenesen a megyék intézkedtek.) A lakosság számarányától függően háromféle várost különböztetett meg a törvény: 1. kis várost (12 ezernél kevesebb lakossal), 2. közép várost (12 ezer és 30ezer közötti lakossal), 3. nagy várost (30 ezernél több lakossal). A törvény lehetővé tette (sőt előírta) a tisztújítást, népképviseleti alapon - nagyjából az országgyűlési választójogot követve, de ahhoz képest bizonyos mértékig szűkebb körben - szabályozta az aktív és passzív választójogot, városkategóriánként dif78 SIMON V. 1990.271-273. 79 RVTjkv. 1848. ápr. 26. 80 RVTjkv. 1848. máj. 26. 83