Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

KÖSZÖNTÉS

KÖSZÖNTÉS A Pest Megyei Levéltár tisztelettel köszönti munkatársainak doyenjét, a nyolcvan éves dr. Borosy András fölevéltáros-főtanácsost. Nyolc évtizedet megélni önmagában is ajándék. Egészségben, aktívan, munka közben, kiegyensúlyozottan, boldog családi háttérrel magunk mögött tudni a 20. század nagyobbik részét, optimizmussal állni a 21. század második évének legelején - ez nemcsak a gének, a személyiség tudatos vállalásának és alakításának ajándéka és eredménye. Különleges donatio ez, kegyelmi ajándék. A bizonyíték erre Borosy András élete. 1922. január 10-én született Debrecenben. Szülővárosában, a piarista gimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt 1940-1944 között történelem-földrajz szakos tanárjelöltként, mint az Eötvös Kollégium tagja. 1945 nyarán a Debreceni Tudományegyetemen doktorált, majd ugyanitt 1946-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Szabó István és Szabó Dezső debreceni professzorok mellett gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus lett. 1950. április 24-én az ÁVH letartóztatta és a bíróság koncepciós perben még ugyanez év augusztusában államellenes szervezkedés címén 7 évre elítélte. A börtönből 1956. április 30-án szabadult. Évekig csak fizikai munkásként dolgozhatott. Végre 1963-ban sikerült segédlevéltárosként elhelyezkednie az Esztergomi Állami Levéltárban. Onnan az Országos Széchényi Könyvtárhoz került, 1965-től jelenlegi munkahelyén dolgozik. A büntetett előélet hátrányos következményei alól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959-ben felmentette. Teljes rehabilitálása rendre csak 1990 után történt meg. Először a Kossuth Lajos Tudományegyetem adta vissza korábbi jogait, az illetékes bíróság pedig semmisnek nyilvánította a korábbi ítéletet. Ezt követően a Minisztertanács Rehabilitációs Bizottsága szolgáltatott számára általános erkölcsi elégtételt, majd a művelődési miniszter rehabilitálta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol már évekkel azt megelőzően óraadóként tanított, 1992-ben címzetes egyetemi tanárrá fogadta. 1974-ben kandidátus, 1992-ben a történelemtudomány doktora lett. 1993-ban Pauler Gyula-díjat kapott. A debreceni Szabó István iskola neveltje. Mestere tanításait sohasem tagadta meg, ellenkezőleg, annak minden értékét mind a mai napig tehetsége minden erejével igyekszik környezetének átadni. Fő kutatási területe a középkor, azon belül az európai és a magyar hadtörténet. Az önálló művek mellett dolgozatai, publikációi, ismertetései elsősorban a Hadtörténelmi Közleményekben, a Századokban, a Levéltári Szemlében jelentek meg. A levéltári munka valamennyi ágát eredményesen művelte és műveli. Tevékenysége intézményében napjainkban is meghatározó és példamutató. Rendezései közül kiemelkedik a Váci Káptalan és a Váci Püspökség Gazdasági Levéltárának számba 7