Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

FÜR LAJOS: A románság népmozgalma Erdélyben, 1710–1850

8 ezrelék körül mozgónak számította, becsülte.) Ami legalább ennyire fontos: a korabeli anyakönyvi adatok szerint a magyarok népszaporulata Erdélyben 8,7 ezrelékes, míg a románoké 7 ezrelékes volt, vagyis számottevően alacsonyabb, mint a magyaroké. Ha a természetes népszaporulatnak a 19. század második negyedére számított arányát érvényesnek mondhatnánk a megelőző század egészére, különösképpen is annak első felére, akkor sem növekedhetett volna az erdélyi románság lélekszáma két és félszeresnél magasabbra - szemben a több mint négyszeres tényleges növekedéssel. Tudjuk azonban, hogy ez a 7-8 ezrelékes népszaporulat semmiképpen sem mondható érvényesnek a 18. századra, ezért az itt vizsgált 1710-1850 közötti évtizedekre maximum 5-6 ezrelékes átlag-népszaporulattal lehet számolnunk (a magyaroké talán 6, a románoké 5 ezrelék körül mozoghatott). így hát a lélekszám gyarapodás, aligha lehet kétséges, minden bizonnyal a románok tovább zajló bevándorlási többletéből keletkezett. Már csak emiatt is behatóbban kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel. A 18. században az 1780-as évekig Erdélybe frissen érkező románok számát megítélésünk szerint egyáltalán nem eltúlzottan - mintegy 200 ezerre becsülik egyes magyar kutatók. Ezt a számot azonban ki kell egészítenünk azokkal, akik az 1780-as évek és 1850 között érkezhettek Erdélybe: a népszaporulati vizsgálatok alapján ezeknek a száma mintegy 50-100 ezer fő lehetett. így hát a bevándorolt románok száma eszerint másfél évszázad alatt - csak Erdélyben - mintegy 250-300 ezer körül mozoghatott. Az etnikai arányokban bekövetkezett gyökeres fordulatot azonban nemcsak a románság újabb tömeges - és mint látni fogjuk mindjárt: ennél is magasabb - bevándorlása idézte elő. Abban ugyanis, hogy a románok részaránya Erdélyben 30-40%-ról 60%-ra szökött fel (majdnem megduplázódott!); vagyis a kisebbségi népcsoportból többségi, a többségi magyarból pedig kisebbségi lett, jelentősen belejátszott a magyarok jellegzetes mozgása és a szászok feltűnő népesedési „viselkedése" is. Álljanak itt előbb a három legnagyobb népcsoport lélekszámára vonatkozó adatok (az 1710-es és az 1780-as évekre vonatkozó adatok természetszerűleg a különféle, de reálisnak tűnő becsléseken nyugszanak, az 1850. évit viszont a népszámlálás hiteles forrásából merítettük). Év Erdély összesen Ebből Év Erdély összesen Magyar Román Német Év ezerben ezerben % ezerben % ezerben % 1710 860 400-450 45-50 250-350 30^10 110-130 10-15 1787 1570 510 32 780 50 200 13 1850 2 100 535 26 1220 60 192 9 DÁNYI Dezső: Magyarország népessége a 18. század harmadik harmadában. In: Magyarország történeti demográfiája. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1997. 199-216. 61