Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

költségein kívül a hadikiadások alkotják. Az élelmezési nehézségek egyik okát abban látja, hogy két külön költségvetésben kezelik az állandó császári hadsereg és a magyarországi végvárrendszer költségeit, más rendszerben. A hadsereg ellátása a különböző országokra hárult, a porció egységekben, a porciószám felét pénzben, felét élelemben kellett a lakosságnak beszolgáltatnia. A végvárrendszer fenntartását elvben központi forrásból kellett biztosítani. A katonaság fizetésére és ellátására még nincs központi bevételi és elosztási rendszer. Különböző forrásokból, részben a királyság jövedelmeiből részben a Habsburg-országok és -tartományok évi ajánlásából kellene fedezni. Ezek azonban nagyjából csak felében folynak be. A katonaság fizetését, miként ismeretes, pénzben, sóban és posztóban kapja, folyósítása azonban úgyszólván leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A zsold fizetése a különböző pénznemek miatt okoz gondokat, az átszámításoknál előforduló maradványokra egyszerűen nincs pénzérme. A posztót a besztercebányai rézműveket bérlő vállalkozó, Joanelli szolgáltatta. A sójövedelmet, a kamara legfőbb kincsét kilenc részre osztották és ebből egy kilenced illette meg a végvári katonaságot. Számba veszi a leköszönő tanácsos a különböző visszaéléseket. Az élelemadagok szabályozása nem küszöbölte ki a csalásokat. Ha a fizetőmester csak egyetlen deka liszttel, egyetlen darab posztóval rövidít meg minden katonát, mivel nagy létszámokról van szó, vagyonokhoz juthat. A megoldás az egész gazdasági rendszer átalakítását kívánná meg: következetes kereskedelempolitikát, takarékosságot, pénzreformot, jobb és olcsóbb államhitelt, a kamara könyvelőségének és számvevőségének jobb rendtartását, az ellenőrzés szigorítását és a főtisztek, főhivatalnokok kaució letételéhez kötött kinevezését. Mert a legjobb ökonómia a katonaság jó ellátása. A kérdés lényege témánk összefüggésében az, hogy a várak élelmezési gyakorlatában, mennyiség, szervezettség, ellenőrzés tekintetében milyen minőségi változások figyelhetőek meg. Árva várának jövedelmi kimutatása hét évről 1674-1686 között azért tanulságos, mert módot ad rá, hogy két kormányzati változás és két háború, s a korszak legnagyobb hadivállalkozása következményeit lemérjük.

53 A királyi Magyarországon 1671-1674 között a várkatonaság létszámát csökkentették, vagy az újabb kutatások szerint nagyobb szabású hadügyi átszervezés keretében a reguláris hadseregbe vitték a magyar őrségek egy részét is át.

54 A várellátás szempontjából az a lényeg, hogy az 1671 folyamán bevezetett porciórendszert alkalmazták elvileg a várkatonaság élelmezésében is. Milyen hatékonysággal? További kutatásoknak kell tisztáznia. Jellemző gróf Kollonich Lipót egyik döntése. A neves államférfi, akinek sikerült egyszerre világi és egyházi karriert befutnia, mint egykori katona, majd egyházi főméltóság, kamarai elnök és képzett főhivatalnok, nagy rálátással kellett hogy rendelkezzék a magyarországi végvárak viszonyairól. Erre vall, hogy például 1669-ben mint nyitrai püspök nem látván más megoldást a nyitrai vitézek ellátására, szabad földet „méretett ki" a várbeli magyar katonáknak.

55 53 1674, 1676,1679,1680,1682,1685,1686. MOLNRAFasc. 441, No. 16. 54 TAKÁTS Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására 1671-1702. In: Magyar küzdelmek. É. n. h. n. (1929).; CZIGANY István: A végvári katonaság és a regularitás a XVII. század utolsó két évtizedében. In: Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar. Eger, 1997. 43-55. 55 Magyarország története 1526-1686. Ill/ 2. Bp. 1985. 1404. 50