Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

„alapítványi, adomány- és kiváltságlevelek, vám- és helypénzszedési jogra vonatkozó okiratok, szabályrendeletek, képviselő-testületi közgyűlési jegyzökönyvek, adófőkönyvek, naplók és általában a fontosabb segédkönyvek (iktató-, mutatókönyvek), továbbá mindazok az iratok, okiratok és tárgyak, melyek történelmi, művelődéstörténeti vagy közjogi értékkel bírnak, amelyek különösen a város történetére vonatkozó adatokat, emlékeket tartalmaznak, tovább amelyek a közoktatásügy, közgazdaságügy, közegészségügy és egyéb közérdekű ügyek, közmüvek fejlődésére, vagy társulatok és egyesületek mozgalmaira világot vetnek, végül amelyek a város mint jogi személy, vagy más jogi és magánszemélyek anyagi érdekeit érintik". Vác városa tehát nem tért el a korabeli elvektől, amikor iratait értékelte a selejtezhetőség és a megtartás szempontjából. A postabontást rendes körülmények között a bíró végezte, de tartós távollétében mást is megbízhatott a levelek felnyitásával. Dombay Sándor püspökváci bíró - érdekes módon - a káptalanváci bírót bízta meg, hogy bécsi tartózkodása idején a nevére érkező leveleket felbontsa, de a tanács nevére érkezőket „a tanács megkívántatóképpen felnyissa".

134 1820-ban a püspöki uradalom tiszti ülése úgy határozott, hogy a városhoz „... az uraságtól érkezni szokott rendölések csak az egész tanács jelenlétében publikáltam!, sőt a pecsét alatt érkezni szokott levelek is csak az egész tanács jelenlétében felnyittatni és azonnal publikáltatni rendöltettek..."

135 Az ügyek elindítása egyrészt tehát úgy történt, hogy az írásban érkezett megkereséseket, melyeket egy-egy tanácsnok, tisztviselő kapott meg elintézésre, aszerint, hogy milyen ügyekben volt illetékes, a tanácsülés elé terjesztette érdemi javaslatával együtt. A tanácsülés határozatot hozott, s a jegyzőkönyvben általában kivonatosan rögzítették az előterjesztés „velejét", s a végzést sok esetben teljes terjedelmében beírták a protokollumba. Ezt az eljárást először az 1743-as statútumban rögzítették, amelyben előírták, hogy „a közügyek és a bajok" elvégzéséről vezessenek jegyzőkönyvet (ezek a tanácsülési jegyzőkönyvek). Az írásba foglalt új határozatokat a következő ülés elején, a „havi végzéseket" - tehát az egy hónap folyamán hozottakat minden hó végén felolvasták a tanácstagok előtt.

136 A leveleket beérkezésükkor nem iktatták, külön nyilvántartást nem vezettek róluk, hanem az iratok utólag kapták meg a jegyzőkönyvi határozat sorszámát. Az ügyek felvételének másik módja szerint panaszosokat hallgatott meg a tanács. A püspöki uradalom prefektusa 1779-ben elrendelte a tanácsnak, hogy mindennemű causák hal(o)gatás nélkül felvétessenek, felvétetvén, végeztessenek, elvégeztettek, váras protcollomjában beírattassanak".

137 1792-ben - Migazzi Kristóf püspök 1764-ben kelt rendeletét megújítva - kötelezték a bírót, hogy minden „aprólékos panaszt jelentsen be az első gyülekezetben", sőt ezekről „különös házi protocollumot tartani köteleztetik, úgy, hogy olyatén aprólékos végezetek a tanácsban referáltassanak, és a városi protocollumban által írattassanak."

138 134 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 68/1792. 135 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 810/1820. 136 KARCSÚ I. 97. 137 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 1779. jan. 12., sz. n. 138 PMLV. 401 -a Püspökvác tü. jkv. 1/1792. 252