Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

egy-egy személyt, aki más tisztséget is viselt, ideiglenesen megbíztak a levéltárosi teendők ellátásával. Az első ilyen eset 1792-ben fordul elő, amikor a széjjelhányt levéltári iratok rendezésével bízták meg Rack András volt számvevőt (perceptor), akit „megkínáltak" az új „archiváriusi hivatallal", és viceperceptori fizetést ajánlottak neki.

115 Jóval később, 1834-ben ismét találkozhatunk Püspökvácnál a „városi levéltárnokkal", de ekkor sem önálló tisztségként jelenik meg, hanem egybekapcsolva a számvevőséggel (exactor). Kötelességévé tették, hogy „mint levéltárnok tartozik a jegyzők felvigyázása alatt a város levéltárét rendbe szedni, a jegyzőkönyvek számai szerént a tárgynak minéműségéhez képest elenchust készíteni, s az aktácat regestrálni s illető helyeikre rakni."

116 1849 szeptemberében, amikor az új hatalom berendezkedett a városban, a visszatért főszolgabíró szóban közölte a levéltárra vonatkozó instrukcióit is a város vezetésével. E szerint „az aljegyzőséghez lévén a levéltárnokság is kötve, azt híven kezelni főkötelessége leend."

117 Az ügyintézési és írásbeli munkák és velük együtt a tisztségek is fokozatosan differenciálódtak. 1891-ben, amikor az aljegyző a fogalmazói karba emelkedett, alakult ki az az 1944-ig fennálló gyakorlat, amikor az egyik írnok lett a „városi iroda", az iktató és kiadó vezetője, aki egyben az irattárat, illetve a levéltárat is kezelte. 1944-ben a kezelőhivatalban az iktató-kiadó mellett 3 írnok, 12 kezelő és 13 díjnok dolgozott. A megnövekedett iratforgalom szükségessé tette, hogy „a kezelőszemélyzet élére és az irattári, illetve a levéltári anyag gondozására egy teljes felelősséggel eljáró tisztviselőt állítsunk", indokolták meg az előterjesztést a közgyűlésen. A város 1945. január l-jével szervezte meg az önálló irattárnoki állást.

118 A kezelőirodában dolgozó írnokok (cancellista, írász) a vezető tisztségviselők mellett látták el az írásbeli feladatokat. Püspökvácnak 1789-ig csak egy írnoka volt, ezt követően általában két cancellistát foglalkoztatott a város. Káptalanvác 181 l-ben nevezett ki először egy írnokot.

119 A két cancellistát is rangsorolták. A rangidős volt az első, vagy másként „expediens cancellista", aki kimenő irományokat írta meg.

120 A másik írnokra is ragasztottak jelzőt, aki a „sátoros cancellista" volt, vagyis aki a vásárosokat összeírta és a helypénzt beszedte. Azokat az írnokokat, akik hivatali esküt tettek, „hites"-eknek nevezték, vagyis különféle jogügyleteknél mint tanúk szerepeltek, és ők is hitelesíthették a jegyzőkönyvet vagy az egyéb okiratokat. Püspökvác 1784-es formuláskönyvében találjuk meg az írnok eskümintájának a szövegét, mely a fontosabb feladatait és a tisztség iránti követelményeket tartalmazza: „...ha emissiokban kiküldettem, azokat igaz lélekismérettel elvégzem, és ha testamentumot tenni kiküldetnék, üdőnek előtte annak értelmét, nemkülönben ha sessioban lenni találnék, az varasnak titkait senkinek ki nem nyilatkoztatom, a varasnak és levéltárának írásait el nem engedem, ha vásári alkalmatossággal statiora, vámházhoz 115 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 2/1792. 116 PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Acta org. 1802-1834. 117 KARCSÚ IV. 26. 118 PML V. 471-a Vác Város Képv. test. jkv. 102/1944. Az elterjesztés indokai között említették a levéltári anyagban levő „főleg az 1848-as időkre, a szabadságharcnak a várossal kapcsolatos eseményeire vonatkozó igen értékes feljegyzéseket". Az 1848/49-es iratok tehát ekkor még az őket megillető helyen voltak! 119 KARCSÚ III. 76.; PML V. 402-a Káptalanvác tü. jkv. VI/1811. 120 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 700/1839. 249