Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

Tragor Ignác Múzeum 1848-1849-es irattári eredetű iratokat, melyeket ismeretlen adományozó juttatott el a múzeumba. Ezeket az iratokat Tragor Ignác használta és publikálta utoljára a forradalomról és szabadságharc váci eseményeiről írott munkájában.

71 S hogy mi lappanghat még magánszemélyek őrizetében, arról csak a nem hivatalos beszélgetések során lehet néha értesülni. A városi írásbeliség hivatali szervezete 1. A főjegyző A középkori városi tanács írásbeli gyakorlatáról meglehetősen keveset tudunk. Az 1526 előtti időszakból mindössze három - 1468, 1503 és 1522 keltezésű - latin nyelvű oklevél maradt fenn, amit a város állított ki.

72 Minden bizonnyal a 13. század közepétől, a tatárjárás után betelepített német lakosok magukkal hozták fejlettebb jogszokásaikat és írásbeli gyakorlatukat, s ez kihatott a magyar lakosság tevékenységére is. Az önálló bíróval és tanáccsal rendelkező Vác-Magyarváros és Vác-Németváros külön-külön, saját pecsétje alatt adott ki okleveleket. Míg a magyarváros jegyzője hibátlan latin nyelvű oklevele mutatja a jegyző felkészültségét, addig a németváros által kiállított oklevél hibás latinsága valószínűleg abból adódott, hogy e város jegyzője inkább anyanyelvén fogalmazta az okleveleket. A török korban a város korlátozott hatáskörrel bírt. A váci bírák a török adminisztráció részeként működtek, és csak a magyarok ügyeiben járhattak el. A 16. századi összeírások 2-4 deákot is megemlítenek,

73 akik minden bizonnyal a városbíró mellett és alkalmanként a város lakosainak a körében végeztek írásbeli teendőket. Általában elmondhatjuk, hogy a város adminisztrációs feladatiért minden időszakban a jegyző volt a felelős. Míg a közép- és török korban aktív részese volt minden írásbeli munkának, ezt követően a hivatali ügyvitel növekedésével szerepe úgy módosult, hogy a gyakorlati teendőket beosztottjai végezték, és a jegyző egyre inkább a döntéseket készítette elő és terjesztette a testületek elé, továbbá irányította és felügyelte az írásbeli munkákat. A török hódoltság után újjászervezett városi adminisztrációt a (fő)jegyzői hivatalban (officium notariatus) a „notarialis tisztség" végezte. 1714-ben Kollonits Zsigmond püspök oly módon rendelte el az ügyek intézését és a jegyzőkönyvek vezetését, „ahogyan más királyi városokban" is teszik, fenntartva magának a jogot, hogy a „súlyosabb, eredendő és alaposabb" ügyekben ő hozzon döntéseket.

74 A jegyzői hivatal vezetője & jegyző (nótárius, első-, vagy főnótárius, rendes [Ordinarius] nótárius), akit Püspökvácon 1742-ben neveztek először főjegyzőnek, majd 1751-től vált rendszeressé ez a megkülönböztető titulus, valószínűleg akkortól, ami71 TRAGOR Ignác: Vác története 1848-49-ben. Vác, 1908. Reprint. Sajtó alá rend.: Zomborka Márta. Utószó: Horváth M. Ferenc. Vác, 1998. Váci könyvek 11. 72 „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!". írásos emlékek Vác város múltjából. 1. Összeáll.: Horváth M. Ferenc és Pintér Tamás. Vác, 1996. (a továbbiakban VTT I.) I. 36., 39-40., 43. 73 KÁLDY NAGY Gyula: A Budai Szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Bp. 1985.675. Pest megye múltjából 6. 74 KARCSÚ I. 75. 240