Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

anyagnak csak egy részét mérték fel, korát is rosszul állapították meg, nyilván rendezetlenségük miatt.

52 (Szövegét lásd a Függelékben.) 1901-1908 között a korabeli mérce szerint is szakszerűtlen beavatkozás miatt nagy kár érte a levéltárat. Regele Károly nyugdíjas jegyző megkezdte a levéltár életében az addigi legnagyobb iratselejtezést.

53 A munka kezdete előtt a főjegyző megjegyezte, hogy rendszeres iratselejtezésre sem szakembere, sem pénze nincs a városnak. Ezért ekkor is egy a közigazgatási gyakorlatot ugyan jól ismerő, de éppen ezért csak az ügyviteli szempontok szerint eljáró tisztviselő végezte a munkát. Feladata az volt, hogy egy hónap alatt rendezze „nagy levéltár"-at és a „kis irattár"-at, egyúttal egy „kisebb" selejtezést is végrehajtson. A munka aztán több évre elhúzódott és rengeteg iratot megsemmisítettek. A selejtezési szempontokat rendkívül szűkszavúan fogalmazta meg a főjegyző: „A selejtezésnél különösen szem előtt tartandó, hogy csakis a már szükségtelen, legrégibb iratok selejtezhetők, és esetleg 10 évi

54 iratok, az ezek közül megőrzendők az emeleti folyosón levő kis irattárba helyezendők... A nagy irodában levő kézi irattárban csak az 1900. és folyó évi iratok hagyhatók, a többi iratok, valamint az árvaszéki iratok is az említett éviek visszatartásával a nagy levéltárba helyezendők." Egy évvel később iratjegyzéket is kért a főjegyző a selejtezésre javasolt iratokról. A nyugdíjas jegyző időszakos jelentéseiből kiderült, hogy a kiselejtezett iratokról nem készített jegyzéket, mert ez hónapokkal megnövelte volna a munka elvégzését. Kidobásra ítélt olyan iratokat, melyek „sem a városra, sem magánosokra, sem pedig közérdekre fontossággal nem bírnak": a megyei levéltár által a városnak átadott 1851-1861. évi főszolgabírói törvénykezési és hagyatéki iratokat, valamint csődpereket (8179 db ügyirat), lényegében valamennyit, az iktatókönyvek kivételével; a legrégebbi közigazgatási iratokból a kevésbé fontosakat; az 1861-1879. évi birtokíveket (14 csomag); az 1851-1859. évi adóügyi fogalmazványokat; mindenféle adófőkönyvet az 1756-1879 közötti évekből; az 1758-1861. évi pénztári főkönyveket (manuale perceptoratus); az 1797-1849. évi pénztári naplókat (diarium perceptoratus); az 1860. évi pótadó főkönyvet és „régi fogalmazványokat", melyeket a tanácsülési jegyzőkönyvek tartalmaztak, és ezeket árverés útján értékesítette. Pár nap múlva a Váczi Hírlap cikket jelentetett meg Régi emlékeink pusztulása címen, mert egy vaskereskedésben árut csomagoltak az 1766. évi 276. számú jegyzőkönyvi határozatba.

55 Göndör Sándor főjegyző viszontválaszában megvédte a selejtezést végző Regele „bácsit", mondván, hogy a kérdéses határozat csak jegyzőkönyvi kivonat, eredetije megtalálható a jegyzőkönyvben. Egyúttal tájékoztatta a közvéleményt a megmaradó iratok tervezett sorsáról: „... a városi tanács a megőrzésre alkalmas és érdemes régi okmányokat, így a most említett eredeti jegyzőkönyvet is a levéltári helyiség szűk volta miatt a Váczi Múzeum Egyesületnek adja át legilletékesebb megőrzés végett, ...s MOL Y 1 A Magyar Országos Levéltár levéltára, Általános ir. 1082/1880., Vác. Réty Ignác polgm. 3610/1880. sz., az alispánhoz felterjesztett jelentése. A Vác városi levéltári iratanyagban nem találtam nyomát a felterjesztésnek. PML V. 472-d Vác v. polgm. ir. 2012/1901. A Váci Múzeum Egyesületnek átadott iratok jegyzéke még a V. 401-c Vác Mv. Tan. külön kezelt irataiban is megtalálható. Az ügyirat további részeiből kiderül, hogy 10 évre elegendő férőhelyet kívántak nyerni a selejtezéssel. Váczi Hírlap 1904. szept. 14., 72. sz. Földváry László váchartyáni ref. lelkész a következőket írta a szerkesztőségnek: „A rossz, értéktelen régi pénzek még csak gyűlnek, de Vác városára vonatkozó százados írások, értékes okmányok a kereskedőkhöz kerülnek, ki csak a jó csomagolóanyagot látja benne, semmi mást..." 234