Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

ZÁBORI LÁSZLÓ: Politikai harcok Pest megyében 1945–1948 között

sem kellettek már a nemzeti bizottságok. Sehogyan sem fértek bele a formálódó proletárdiktatúra gépezetébe. Fokozatosan elsorvadtak, csakhamar meg is szűntek.

183 Miután tehát az egyes pártokat és a nemzeti bizottságokat sikerült alaposan „megregulázni", s a köztisztviselők között is lezajlott a tisztogatások ki tudja hányadik hulláma, a megye irányító testületei is egyre inkább a kommunista párt akaratának végrehajtóivá züllöttek. Mutatta ezt az is, hogy a törvényhatósági bizottság rendes ülésein egyre gyakrabban tűztek napirendre általános természetű politikai ügyeket, amikor is a közgyűlésnek állást kellett foglalnia valamely országos jelentőségű kérdésben. Ennek persze régi hagyománya volt: a vármegyék az elmúlt évszázadok során is gyakran hallatták hangjukat az egész nemzetet érintő kérdésekben. így volt ez most is, csakhogy ezúttal az egykori „vezérmegye" aligha állt a jó oldalon. Az még kedvező volt - és teljességgel méltó is a régi hagyományokhoz -, hogy Pest vármegye törvényhatósági bizottsága - az MKP képviselőinek kezdeményezésére - több alkalommal is felemelte szavát a Felvidékről elűzött magyarok védelmében.

184 De az 1947/48 folyamán tartott közgyűléseken a felszólalók szinte sohasem mulasztják el az országos politika eseményeit is taglalni, s persze majd mindig a kommunista párt szája íze szerint teszik ezt. Az 1947. február 11-i plenáris ülésen például az MKP képviselője éles szavakkal kelt ki a köztársaság-ellenes összeesküvés során letartóztatottak ellen, dicsérve ugyanakkor a megyei vezetés „céltudatos politikáját" (s itt feltehetőleg a tisztogatásokra céloz), amelynek köszönhetően nem keveredett senki az ügybe Pest megye tisztségviselői közül. A többi párt nevében felszólaló küldöttek szintén éles szavakkal ostorozták az „összeesküvőket". Egyedül a kisgazdapárt képviselője nehezményezte, hogy az előtte felszólalók kizárólag az összeesküvésről beszéltek, holott a napirenden szereplő alispáni jelentés vitatható megállapításainak kipellengérezése fontosabb lett volna. Gorzó, mint mindig, ezúttal is igyekezett kiegyenlítő szerepet játszani, ám annyit mégis megjegyzett, hogy értesülései szerint a vármegyeházán dolgozó kisegítő munkaerők csak „akkor maradhatnak a helyükön, ha belépnek egy bizonyos pártba". Az alispán rögtön szót kért, és „aljas rágalomnak" nevezte az elhangzottakat, mivel állítása szerint a 43 kisegítő vármegyei alkalmazott közül csak 5 kommunista.

185 1947 második felében a kötelező „rituálé" már a „pfeifferisták" elítélése, s természetesen nem maradhatnak el a „reakciós elemek" elleni kirohanások, akik a közigazgatásban még mindig jelen vannak, és hátráltatják a demokratikus építőmunkát. Ennek megfelelően a tisztogatások újabb hulláma indul 1948 elején, amikor is a törvényhatósági bizottság tagjainak tekintélyes része távozni kényszerül posztjáról.

186 A lemondásokat az 1948. február 10-i rendes közgyűlésen jelentik be. Ez az utolsó alkalom egyébként, hogy valamiféle őszinte szó hallatszik a patinás közgyűlési teremben. (Amely súlyos háborús károkat szenvedett ugyan, ám két év alatt sikerült helyreállítani.) Ceglédi János, az egyik új kisgazda képviselő felszólalásában A nemzeti bizottságok történetével kapcsolatban lásd Dr. Csizmadia Andor, Balázs Tibor és Korom Mihály már említett müveit. PML XXI. 2-a PPSKk vm. Törvhat. Biz. ir. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: Közgy. jkv.) Az 1947. febr. 11-i rendes közgyűlés jkv. PML XXI. 2-a, b Köz- és kisgy. jkv. Az 1946. szept. 3-i kisgyűlés, a szept. 10-i és a dec. 10-i rendes közgyűlés jegyzőkönyvei. PML XXI. 2-a Közgy. jkv. Az 1948. febr. 10-i rendes közgy. jkv. Összesen 21 kisgazda, 32 szociáldemokrata, 20 szakszervezeti küldött és 20 kommunista mond ekkor le bizottsági tagságáról. 181