Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

ZÁBORI LÁSZLÓ: Politikai harcok Pest megyében 1945–1948 között

ságok felállítása mindenütt a főispánok feladata volt, s az ö hatáskörükbe tartozott a bizottságok elleni törvényességi panaszok kivizsgálása is.) A nagytétényi igazoló bizottság ellen például a FKGP helyi csoportja tett panaszt, mondván, a testületben 1 kisgazda, 1 szociáldemokrata, 1 kommunista és 1 szakszervezeti tag foglal helyet. így a kisgazdapárt mindenképp kisebbségbe szorul, s ha az igazolás alá vont személyek kisgazdák, akkor azok súlyos hátrányba kerülnek - írják a nagytétényi FKGP vezetői a főispánnak. A bizottság végül - Zsarnay közbelépésére - újjáalakult.

101 Albertfalván pedig még az is megtörtént, hogy az igazolóbizottság mintegy függetlenítette magát a főispántól, határozatait önkényesen hozta, működéséről jegyzőkönyvet nem vezetett. A főispán erélyes közbeavatkozására 1946 végére sikerült rendezni a helyzetet. Ám az új és most már törvényesen működő bizottság határozatai ellen a kommunista párt nagy-budapesti pártbizottsága nyújtott be panaszt, mert állítása szerint a testület volt nyilasokat is leigazolt. Ám ez a vád nem bizonyult megalapozottnak.

102 Az új főispánnak számos esetben kellett a rendőrség önkényes intézkedései vagy épp azok vélhetően politikai indítékú elmaradása miatt cselekednie. Jellemző volt az áporkai eset. 1945 végén a falu FKGP szervezetének elnökét, Nagy Istvánt lakásából kicsalták és megölték. A nyomozás hosszú ideig elhúzódott. Zsarnay többször sürgette az Észak-Pest Vármegyei Rendőrfőkapitányságot, hogy tájékoztassák az ügy állásáról. 1947 májusában a Vidéki Rendőrfőkapitányság arról értesíti a Pest megyei főispánt, hogy a tettes kilétét megállapítani nem sikerült, s a nyomozást lezárják - noha számos árulkodó nyom maradt, s az elkövetők kiléte is szinte nyílt titok volt a faluban.

103 Nem egy esetben letartóztatott, internált emberek hozzátartozói fordultak a főispánhoz, segítségét kérve. Igyekezett is megtenni mindent, ami tőle tellett, ám sajnos, rajta kívül álló okoknál fogva, közbeavatkozása nem mindig volt eredményes.

104 Az igazolások és a B-listázások igen sok embert megfosztottak állásától. Sokan közülük még csak végkielégítést sem kaptak. Az elbocsátott alkalmazottak munkához juttatását szolgálta a Zsarnay által kezdeményezett ún. „háziipar-akció". A terv az volt, hogy otthon előállítható termékeket - csipkéket, térítőket, ruházati termékeket stb. - az országban működő segélyszervezeteknek eladják, s azokon a teherautókon, amelyeken a Magyarországnak szánt segélyszállítmányokat az országba juttatták, külföldre szállítják. Az akció kezdetben sikeresen haladt, ám kormányzati támogatás hiányában hamarosan kifulladt. Ám így is több ezer embernek nyújtott, ha nem is nagy jövedelmet, de mégis némi megélhetést 1946/47 telén a „háziipar-akció".

105 Zsarnay főispáni tevékenységének talán legnagyobb hatású kezdeményezése a Csehszlovákiából elüldözött magyarok egy részének letelepítése volt. Az 1946. február 27-én megkötött magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény értelmében ahány szlovák jelentkezett Magyarországon a csehszlovákiai áttelepítésre, annyi magyart telepíthettek ki a Felvidékről a csehszlovák hatóságok. Zsarnay még hivatalos beiktatása előtt, 1946. október l-jén felhívta a megyei városok polgármestereit, a járások vezetőit és a községi elöljáróságokat, jelentsék, hogy az irányításuk alatt álló települé101 PML XXI. 1-a Főisp. ein. ir. 367, 411, 448, 455/1946. !02 PML XXI. 1-a Főisp. ein. ir. 441/1946; 5,45, 87/1947. 103 PML XXI. 1-a Főisp. ein. ir. 42, 359/1946.; 66/1947. 104 PML XXI. 1-b PPSK vm. főisp. közig. ir. 2647/1946 és ZSARNAY: Emlékiratok 7. fejezet 5. 105 PML XXI. 1-a Főisp. ein. ir. 15. doboz Igazolási ügyek. 169