Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

BALOGH ISTVÁN A DEBRECENI EGYETEMI ÖSSZEESKÜVÉS 1950-BEN I. Az 1950. május elsejét az előző évnél is jóval nagyobb előkészítés előzte meg. Minden hivatalban, munkahelyen naponta voltak röpgyülések, délután a munkaidő után próbafelvonulásokat tartottak, mozgalmi dalok kórusban való éneklését gyakorolták, mivel a felvonulások alatt a közös éneklés elég gyatrán ment. Mégis a legnépszerűbb és elég lelkesen dalolt ének, a „Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva" nem éppen mozgalmi ihletésű ének ment, az is úgy-ahogy. Május elsején a munkahelyek dolgozóinak gyülekezési helye a Piac utcához (akkor Vörös Hadsereg útja) csatlakozó mellékutcák eleje volt kijelölve. Ott kellett várni a besorolásra, mert a menet vezetőjéül kijelölt nagyobb munkástömegek gyülekező helye a Petőfi tér volt. Onnan indult a menet a főutcán, a Kálvin téren, a Péterfia utcán és a Simonyi úton a Nagyerdőre. Az elindulás kezdetén a menet még elég rendezett volt, papírzászlókat lengető menetelők - kényszeredetten éneklők - rendjére kirendelt ügybuzgó rendezők vigyázták. Erre minden üzemben, munkahelyen hivatalban voltak kiválasztott dolgozók. De a Kálvin tér után már lazult az ellenőrök buzgalma és Péterfia utcához csatlakozó mellékutcákba egyenként, kiscsoportosán kiváltak az emberek, a papírzászlókat szépen lerakták a kapuk alá. Mi városházi dolgozók - én akkor már a múzeum igazgatója voltam - úgy 10 óra tájban értünk az Egymalom utcához. Az egyetemi csoport utánunk jöhetett, és Kádár Zoltán, ókortörténeti tanszék docense oda óvakodott mellém. Még a sorokban menetelve, a következő utca sarkáig mentünk együtt és halkan suttogva elmondotta, hogy Borosy András eltűnt az egyetemről, az előző napokban alighanem politikai rendőrség vitte el. Én már akkor tudtam az eltűnésről, mert Szabó István, a történeti tanszék vezető professzora előző nap bejött hozzám a múzeumba. Tudta, hogy szoktunk találkozni egymással. Azt kérdezte, nem tudom-e, hogy hol lehet, mert napok óta nem ment be az egyetemre. Borosy András a történeti tanszék adjunktusa volt, szobája, a történeti szeminárium és a tanári szobák a ül. emeleten egymás közvetlen szomszédságában voltak. Mellettük volt a Kádár Zoltán szobája is. Próbáltam megnyugtatni Szabó Istvánt, hogy Borosynak talán személyes ügye miatt van oka távol maradni a munkahelyéről. Nem igen sikerült, magam sem nyugodtam meg, Kádár Zoltán közlése engem is megrendített. Pedig nem is közölte - lehet, hogy ő sem tudta -, hogy Borosyn kívül még három személy is eltűnt hirtelen az egyetemről, Módy György, a történeti tanszék tanársegéde, Bodolay Géza, a magyar irodalmi, Papp Géza, a magyar nyelvészeti tanszék tanársegéde. 17