Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

RÁCZ ISTVÁN: Szabó István emberközelben

is megidézték, mert ez utóbbi kettő bizalmas fiatal munkatársa volt. Később kiderült, hogy a vallatások során a hatóságok professzoruk iránt is élénk érdeklődést tanúsítottak. Ekkortájt, kitekintve lakása ablakából, a függöny mögül, gyakran látott előttük kitartóan sétáló bőrkabátos alakokat, akikről mindenki tudta hovatartozásukat. Különféle módon lehetne minősíteni a kultúrpolitikának vele szemben alkalmazott agyonhallgatási módszerét is. Erre ezúttal csak egyetlen példát hozok fel. Még akadémikusként egy nagyobb koncepciójú forráskiadvány-tervezetet készített. Ebben három irányt jelölt meg: jobbágylevelek, urbáriumok és dézsmajegyzékek kiadását. Emlékeim szerint ezekhez már ő maga is bizonyos gyűjtést végzett, különösen az első témakörhöz. 1951-ben aztán meglepetéssel tapasztalta, hogy egy olyan szerző neve alatt meg is jelent a „Jobbágy le vélek" kötet, aki ilyen témával sohasem foglalkozott, s az előszóban elbujtatva, csupán egyetlen kurta utalás történt arra* hogy e vállalkozás „Szabó István kezdeményezésére történt."

8 Egyébről sem ekkor, sem később nem esett szó. Ma már nehéz lenne megállapítani annak az okát, hogy miért indították ellene ezt a heves támadássorozatot. Az állampárt nem tudta elviselni a nagyhatású professzor konkurenciáját? Vagy azt is érzékelték, hogy az új rendszer eszköztára idegen neki és elutasítja a szocializmusnak nevezett diktatúrát? Avagy az is közrejátszott a megítélésében - amire magam is csak később kezdtem gondolni -, hogy Bay Zoltán személye miatt vonta magára az államvédelmi hatóság figyelmét. Bay Zoltán világhírű atomfizikus ugyanis Szabó István sógora volt, aki 1948-ban az USA-ba „disszidált", s attól félhettek, hogy Szabó István valamiféle titkos kapcsolatokat tart fent az új hazájában a hadiipar szempontjából is komoly megbízatásokat kapott kiváló tudóssal?

9 Ezek azonban találgatások, biztos választ a kérdésre nem igen adhatunk. Ami talán a feltevések közül a legvalószínűbb - s ezt a közelmúltban Borosy András fogalmazta meg egyértelműen - antikommunista beállítottságú személyiség volt. Ezek után természetesnek tűnik, hogy 1956-ban, amikor megszólította az idő, a diktatúra szorításából kitörni akaró egyetemiek - oktatók és diákok - figyelme felé irányult, s hiteles emberként az Egyetemi Forradalmi Bizottmány elnökévé választották. Társelnöke a szintén köztiszteletben álló Imre Lajos kémikus professzor lett. Szó nem volt arról, hogy ő törekedett volna ilyen tisztségre vagy a sértettsége állította volna az új szervezet élére. Az biztos, hogy a forradalom eszméivel azonosult, de számára ez a lépésvállalás, kötelesség volt. Ebben az időben szükség is volt a mértéktartó magatartására. Nem forgatta fel az egyetem állami rendjét. Ezt mutatta - többek között -, hogy az akkori rektor felajánlotta a vezetést a Forradalmi Bizottmánynak. Jól emlékszem, hogy itt, az aulában ennél az asztalnál ülésező Bizottmány előtt a rektor váratlanul megjelent és a rektori hivatal kulcsát az elnök elé helyezte, ezzel jelezve, hogy önként átadja a hatalmat. Mire a higgadt válasz az lett: „Tedd el Zoltán, ez Téged illet." (Csak megjegyzem, hogy a rektor ezt a gesztust később, a forradalom leverése után, korántsem hasonló eleganciával viszonozta.) Más alkalommal, ugyancsak itt történt, hogy október napjaiban Dede László tanársegéd, egy rajnyi fegyveres nemzetőr élén fiatalos lendülettel azt a tervét adta elő, hogy fegyveres harcra rendez8 H. BALÁZS Éva (szerk.): Jobbágylevelek. Bp. 1951. 18. 9 Önéletrajzát 1. BAY Zoltán: Az élet erősebb. Debrecen-Budapest, 1990. 13