Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Györgyi Csaba: Az 1956. évi Pest megyei földrengés

/ÍZ 1956. ÉVI FÖLDRENGÉS...

aktív, ezért ebben a régióban az előbbi statisztikai átlagnál valamivel gyakrabban lehet számítani jelentősebb földrengésre.6

A történelmi emlékezet a legnagyobb magyarországi rengésként az 1763-as komáromi földindulást tartja számon. Ennek az energiája egy becslés szerint nagyjából a hirosimai atombomba pusztító erejének felelt meg.7

Közel két évszázaddal később, 1956. január 12-én, csütörtök hajnalban hat óra negyvenkét perckor egy, a Richter-skála szerinti 5,6-os8 erősségű rengés, a 20. század legnagyobb magyarországi földrengése9 rázta meg hazánk középső területeit. Tíz másodperc múlva Kecskeméten, húsz másodperc elteltével pedig Szeged határában is érzékelték a lökéshullámot. Összességében elmondható, hogy kisebb-nagyobb mértékben a katasztrófa nyolc-tíz megye területén fejtette ki a hatását.10

Az epicentrum Budapesttől délre, a Csepel-szigeten és környékén, pontosabban Taksony és Dunaharaszti nyugati, a ráckevei Dunához közel eső részén volt, ahol a szeizmológiai térképek tanúsága szerint több, egymással találkozó törésvonal is húzódik a föld mélyén. Ezen a területen szó szerint megnyílt a föld, s a néha még a negyven centimétert is meghaladó hasadékokból kénes gőzök kíséretében tűzforró, iszapos víz és homok lökődött ki kráteresen a felszínre.11 Ha az epicentrum tíztizenöt kilométerrel északabbra, tehát a főváros irányába esett volna, óvatos becslések szerint is legalább tízszer akkora lehetett volna az anyagi kár, az emberéletekről nem is beszélve.12

A rengést félelmetes jelenségek kísérték. Hirtelen szélsüvítéshez hasonló zajt lehetett hallani, majd megrendült a föld, s a mélyből egyre erősödő morajlás hallatszott, majd egy pillanatnyi, síri csönd. Az utak felszíne hullámzani kezdett, a távíróoszlopok és az út menti fák hevesen, ide-oda inogva himbálództak, a házak pedig recsegve-ropogva adták meg magukat a természet félelmetes erőinek.13

Az emberek egy jó részét még álmából riasztotta fel a természeti csapás zaja, a morajlás, a rázkódás, és a házon belüli tárgyak féktelen csörömpölése, így sokan fejvesztve, hálóingben, pizsamában menekültek ki az utcára. Egy szemtanú beszámolója szerint „az volt ezer szerencse, hogy nem éjjel volt. Ekkorra a nép igen nagy része már nem volt otthon. ”14 15 Tovább fokozta a rémületet a különféle háziállatok vonyítása, bőgése is.16

6 Varga, 17. o.

7 Meskó, 8. o.

8 Varga, 1. o.; Más forrás szerint 6,7-es volt a rengés erőssége: Nagy, 189. o.

9 Helméczy, 50. o.

10 LÁNG, 104. o.

11 Nagy, 189. o.; Bendefy, 1-3. o.; Somogyi, 129. o.

12 Varga, 15. o.

13 Bendefy, 1. o.;Nagy, 189. o.

14 Fegyó, 73. o.

15 MNL-PML XXIII. 3-d-ll. Földrengés, 1956., Csedő Béla LEGO szolgálatos jelentése, ikt. sz. n., 1956.

január 16.; Nagy, 189. o.

48