Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
ROCZEI LÍVIA az elegendő mennyiségű liszt beszerzésére, viszont azt is kifejtette, hogy azt a kereskedők helyett közvetlenül a hatóság fogja árusítani.57 Miután továbbra sem tudtak sem a kereskedők, sem a pékek lisztet kapni - utóbbiaknak még a kenyérsütéssel is fel kell ideiglenesen hagyniuk - az elöljáróság szerződést kötött az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársasággal. Eszerint a részvénytársaság havonta hét vagon lisztet bocsátott a város rendelkezésére, amit a város vezetése utalt ki, figyelembe véve az egyes családok lisztkészleteit.58 Kalocsán is a liszthiányra panaszkodtak, mivel minden búzát és lisztet elszállítottak onnan. „ ...ott tartunk Kalocsán, az Alföld közepén, a katonai akciók által egyáltalán nem érintett, gabonatermelő vidéken, hogy nemcsak méregdrágán kell megvásárolnunk a lisztet, hanem lisztet egyáltalában már alig kapunk. sérelmezték, így sokan 1-2 kilónként szerezték be a szükséges mennyiséget.59 60 Újpesten a háborús párhuzamot érezték megfelelőnek a fennálló szituáció jellemzésére. „A csatatereken talán nem folyik elkeseredettebb harc az egymással szemben álló hadseregek között, mint aminő nagy és elszánt harcot kell itthon vívnia a lakosságnak az egynapi fekete kenyérért. »Nincs kenyér!«Ettől a kiáltástól hangos az egész város. ”6Ü A pékségek előtt már hajnalban hatalmas sorok álltak, de még a villamosok is tömve voltak asszonyokkal, akik más, távolabbi pékekhez igyekeztek a siker reményében. Sokan Vácra utaztak el lisztért, akár 50-60 kilót is vásárolva egyszerre. A hiány az iskolásokra is kihatott, mivel sok tanulót az anyjuk küldött el kenyérért vagy hagyott otthon, hogy vigyázzon a házra, amíg ők beszerző körúton vannak. Amikor végre liszt érkezett, akkora volt a tömeg, hogy még a polgármesternek is be kellett állnia segédkezni a szétosztásánál.61 A liszthez való hozzájutást viszont keretek közé szorították: a kétféle lisztből a kenyérlisztet a pékek kapták, a fözőlisztből a lakosság vásárolhatott, utalványok ellenében. A kenyér- és lisztárakat a hatóság állapította meg, a naponta kiadható mennyiséget táblán tették közzé. Az elégedettség azonban nem volt teljes, mert hamarosan kiderült, hogy kevés az egy személyre jutó lisztporció. Míg a lap szerint a vármegye többi községében havonta 9-10 kiló jutott fejenként, addig Újpesten ez az adag csupán hat kilogramm volt.62 (Eközben Vácon szintén csak hat kiló liszt járt egy embernek, a napszámosok kaphattak 9 kilót egy hónapra.)63 További problémaként jelentkezett, hogy a vásárlók nem kérték a fözőliszt mellé kötelezően kiutalt kukoricalisztet, így az emiatt megromlott a kereskedőknél.64 1915 júliusában Újpesten újra úgy látták, hogy nem lesz elegendő fehér liszt, de most ezt a városi vezetés hibájának tartották.65 „Miért nem engednek Újpestre behozni lisztet? - tették fel a kérdést. - Talán azért, mert van itt elegendő jó liszt? 57 SZENTENDRE ÉS VIDÉKE, 1915. február 28. 58 Uo. 1915. március 7. 59 Kalocsai Néplap, 1915. február 6. 60 Újpest És Vidéke, 1915. március 14. 61 Uo. 1915. március 14. 62 Uo. 1915. április 13. 63 VÁCZI HÍRLAP, 1915. március 17. 64 Újpest És Vidéke, 1915. április 24. 65 Uo. 1915. július 18. 75
