Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Györgyi Csaba: Az 1956. évi Pest megyei földrengés

probléma található és megoldható. Ezt egy dunaharaszti képviselő így fogalmazta meg: „ a legnagyobb hiányosság az, hogy nem vagyunk elég öntevékenyek"f

Az öntevékenység fontosságára a Népszava sajátosan úgy hívta fel a figyelmet, hogy a napilap stílusától egyébként eltérő módon egy 1956. január 14-i cikk zárómondatát dőlt betűvel is kiemelte: „Az érintett falvak lakossága önerejére és a társadalmi segítségre támaszkodva úrrá lesz a földrengés okozta károkon és nehézségeken. ”96 97 98 99 100 101

A legtalálóbban mégis a Népújság ragadta meg a lényeget: „Lüktet az élet a községekben. Győzött az emberek élni akarásának, jövőjükben való bizalmuknak a vágya. Nem várják a sült galambot látott szájjal, hanem nekiláttak megrongált házuk helyreállításának. [...] A különböző szervek, intézmények kötelességüknek érzik a segítést, azonban joggal várják el, hogy a kárt szenvedett lakosság is segítsen magán

i >>98

annyit, amennyit tud.

Erre az önállóságra azért is nagy szüksége lehetett a lakosságnak, mivel a bürokrácia malmai ezúttal is lassan őröltek, s a minisztériumi felterjesztésekre gyakran késett a válasz."

Előfordult az is, hogy a helyi műszaki bizottságot nem lehetett megtalálni, még a kijelölt fogadónapokon sem. Egy szélsőséges esetben az egyik műszaki bizottság vezetőjét még a helyreállítási munkálatokban részt vevő dolgozók sem ismerték személyesen, mivel az illető egyetlen egyszer sem látogatott ki az építési helyszínre.1ÜU

__________________________________________________________GYÖRGYI CSABA

Nem vagyunk több mint egy-egy tégla

Komoly gondot jelentett az építkezésekhez szükséges, megfelelő mennyiségű és minőségű építőanyag biztosítása is.102 A nagyságrendeket szemléletesen érzékeltetik a következő adatok: a földrengések okozta károk helyreállítása során százhanninc vagon téglát, kilencvenegy vagon cserepet, háromszáz vagon cementet, hatvankilenc vagon meszet, tizenhárom vagon faárut és egy vagon palát használtak fel.103

96 MNL-PML XXIII. 733-a. 2. kötet, 1956. június 14., 197.0.

97 Népszava, 1956. január 14.

98 NÉPÚJSÁG, 1956. január 15.

99 MNL-PML XXIII. 2. 36. kötet, 1956. június 20., 344. o.

100 MNL-PML XXIII. 733-a. 2. kötet, 1956. június 14., 198. o. és 1956. augusztus 9., 203. o.

101 „Nem vagyunk több mint egy-egy tégla, de együtt, mi vagyunk a ház.” Egy sor Váci Mihály egyik költemény éből, amely később munkásmozgalmi indulóként is felcsendülhetett.

102 A megnövekedett menny iségi igény ek szükségszerűen maguk után vonták a minőség-romlást: a szentesi téglagyár szállítmánya például szinte teljesen szétporladt. MNL-PML XXIII. 733-a. 2. kötet, 1956. május 10., 188. o.

103 MNL-PML XXXV. 11.1. Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Ráckevei Járási Bizottsága és alapszervezetei iratai 1948-1956., 1/14. ő. e. sz., Tájékoztató jelentés a földrengésről, Béki József VB elnökhelyettes, ikt. sz. n., 1956. április 10., 2. o. Egy másik forrás huszonnégy millió tégláról, 2,6 millió cserépről és kétezer tonna cementről tesz említést: MNL-PML XXIII. 3-d-ll. Anyagszükséglet a földrengés okozta károk helyreállításához, Város- és Községgazdálkodási Minisztérium Lakásgazdálkodási Főigazgatósága, ikt. sz. n., 1956. február 2.

59