Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Az 1838. évi árvíz és hatása Ráckeve környékén
AZ 1838. ÉVI ÁRVÍZ ÉS HATÁSA... negyedévig, foglalkozott mezőgazdasági termeléssel, egyéb mesterségük mellett. Az iparosok birtokolták a kerti szőlők,64 65 és szántóföldek legnagyobb részét. Nem lebecsülendő némelyik parcella értéke 4-6 pozsonyi mérő (2-3 hold) szántóföld jövedelmével, amivel már be lehetett kerülni a mezővárosi társadalom középrétegébe.63 Míg a 18. században még a szabók és csizmadiák voltak a legsikeresebbek, addig a 19. század húszas éveire elveszítették vezető szerepüket, ami valószínűleg a Pesten fellendülő manufakturális termeléssel függhetett össze. Rajtuk kívül az 1840- es években az állattartás háttérbe szorulása érzékenyen érintette a szappanosokat, tímárokat, gyertyakészítőket is. Nehézkessé vált ugyanis a mesterségük folytatásához szükséges alapanyagok (fagyú, zsiradék, bőr, szaru) beszerzése.66 A 19. század elején a vízimolnárság népszerűségét, jó megélhetési körülményeit a gabonatermelés fellendülése adta. Ha a tél enyhe volt, nem is kellett a malmokat kivontatni a Dunából, így hosszabban üzemelhettek.67 A vízimalmok 1400-1600 forint körüli árértéke a mezővárosi társadalomban jó pozíciónak számított. A vízimalom bekötéséért három forintot vagy másfél mérő (90-95 kg) búzát kellett fizetni a városi tanácsnak.68 Ráckeve reformkori életéről sokat árul el a molnárcéhnek az Árpád Múzeum kiállítóterében elhelyezett, díszes kivitelű rézmetszete. A képen látjuk, ahogy a révész egyik karótól a másikig húzta a csónakot. A helyi molnár céh élete a taksonyi, áporkai révtől a makádi és dömsödi révig zajlott. A malmok a Savoyai-kastély és a későbbi Ludaics-Horváth ház közötti területen sorakoztak. A képen a zsákokkal teli dereglyével evez egy molnárlegény a malmok felé. Négy ló vontat egy gabonás bárkát a széles malomvontató úton. A peregi parton megrakott marhás szekerek várakoznak. A Duna partjáról egyetlen céh sem készített magának ilyen fantasztikus látképet.69 1818-ban Ráckevén 82 mester élt, a Szigetszentmiklósi fíliában 8, míg Lacházán 3,70 rajtuk kívül pedig még egy adonyi, egy rákosi és egy szalkszentmártoni molnár tevékenykedett. Szintén az Árpád Múzeum Adattárában maradt fenn egy molnárlegény, Kajzer János naplója. Kajzer egyéni tragédiájáról úgy számol be, mint az élet természetes velejárójáról. Nem panaszkodik, tényeket közöl: 1838 borzalmas telet hozott. 1838 februárjában meghalt szeretett felesége. Akkora volt a hó, hogy az utcákon alig lehetett járni. Ilyen időben történt a temetés. De a következő hónap is tragédiát hozott, mert március közepén 64 Fényes, 354. o. „Kedves ízű bort terem.” 65 Miskei, 345. o. 66 Uo. 358. o. 67 A hajómalmok helyét folyamatosan változtatták, hogy előny ös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen viszont épp ezeket a hely eket kellett elhagyniuk és csendesebb, védettebb telelőbe vonulni vagy partra vonttani azokat. 68 Miskei, 358-359. o. Sokszor tiltakoztak ez ellen a molnárok. 1824-ben nehezményezték, hogy a helyi gazdák sem fizettek semmit sem a városi puszták használatáért. „A pusztának használatáért a marha tartók szabadon élnek" Nekik se kelljen ezért a Duna vizén lévő malmok után illetéket adni. MNL-PML V.180/A-a. 1824:43. 69 Kovács-Kovácsné, 56-57. o. 70 Uo. 76. o. 34
