Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
BALAZS GABOR ellenére magában Pest megyében is jelentős kiterjedésű ültetvényeket kellett kiirtani. Egy szakminiszterhez küldött jelentés szerint az ország 146 érintett községéből 22 volt a vármegye területén, ugyanezen év végéig pedig már 52 helység szőlőterülete, tehát a községek 25%-a fertőződött meg. A különösen fertőzött tahitótfalusi összefüggő infekció-csoport Vác körüli részében, Vác, Penc, Kismaros és Nagymaros települések határaiban a vész átlagosan a szőlőterület négyötödét teljesen megsemmisítette.34 35 36 A fertőzés megakadályozása érdekében a külföldre történő szállítást szintén tilalmazták jogszabályok. 16 492/80. számú leiratában a miniszter a szőlő és mindennemű egyéb gyümölcs szőlőlevélbe csomagolását új fent megtiltotta. A nem megfelelően csomagolt szállítmányokat a határon meg kellett semmisíteni. Ez Pest vármegyében is jelentős bevételkiesést eredményezett, hiszen az étkezési célokat szolgáló szőlő szállítása sok helyen jelentős bevételt jelentett. A nagymarosiak például Bécs, Berlin, Moszkva, Szentpétervár és Boroszló városokkal igen jelentős kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, és akkoriban már évenként 3-4 millió kg szőlőt szállítottak ki ezekbe a városokba. ° A kecskeméti kísérleti telep A filoxéra elleni harc egyik lehetséges, hazánkban is járható útja volt a homoki szőlő- termelés felfuttatása. Ehhez tudnunk kell, hogy egy Marion nevű kutató felfedezte, hogy a homokba vermelt vessző gyökerein a filoxéra megsemmisül. Emich Gusztáv 1879. évi külföldi tanulmányútjának jelentésében a francia példák alapján arra a következtésre jutott, hogy a Duna-Tisza közén elterülő óriás homok alkalmas arra, hogy a fíloxéra-ellenes harc kiindulópontja legyen/6 A filoxéra terjedését gátló intézkedések megalkotása mellett megindulhatott az ellenálló szőlőfajok beszerzésének és szaporításának megszervezése is. A már említett, kisebb telepeken elindult a munka, de a mezőgazdaság szőlővessző- igényének kielégítése érdekében egy komolyabb, nagyobb állami telepre volt szükség. A 19. század közepén Kecskemét határában ugyan még csak kertszerűen folyt a szőlőtennesztés, sőt Keleti Károly adatai szerint még 1873-ban is csupán 2902 szőlőbirtokos gazdálkodott a városban, és az általuk megművelt terület is alig volt több 1396 holdnál. Az új helyzetben, a homoki szőlőkultúra egyre jelentősebbé válásának idején - többek között földrajzi helyzete miatt -, Kecskemét tűnt a legalkalmasabbnak egy kísérleti telep megalakítására.37 Ennek érdekében a város vezetése is hajlandó volt áldozatokat vállalni; 1882 őszén arról biztosították az ügyben őket megkereső borászati kormánybiztost, hogy a 34 Borovszky, 72. 0. 35 Feyér, 110. o. 36 Uo. 175. o. 37 Keleti Károl\ vonatkozó statisztikáját közli: Soós 2006, 163. o. 243
