Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
Balázs Gábor A FILOXF.RA-.IÁRVÁNY ÉS A HOMOKI BORÁSZAT FELLENDÜLÉSE Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében Kapitalista szőlőtermesztés kialakulása a Duna-Tisza közén A Duna-Tisza közét északon a Gödöllői-dombság, délen pedig a Bácskai lösztábla határolja, a jelenlegi országhatár így mesterségesen választ ketté egy összefüggő földrajzi egységet. Az általunk vizsgált időszakban, tehát a dualizmus korszakában ennek a tájnak a nagy része Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegyéhez tartozott, a déli részen pedig Bács-Bodrog és Csongrád vármegyék osztoztak meg. Ha a jelenlegi közigazgatási beosztást vesszük alapul, akkor a tájegység a mai Bács-Kiskun, Pest és Csongrád megye területének egy-egy szeletét öleli fel. Amennyiben a Duna-Tisza közén folytatott szőlészet fejlődését hitelesen szeretnénk bemutatni, beszélnünk kell a gazdasági tevékenység földrajzi feltételeiről. Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy ezen terület 90%-a a tengerszint feletti 150 méteres magasságot nem haladja meg. Jelentős továbbá a szél szerepe is, amelynek iránya változó. Sajátos problémának számít, hogy tavasszal, amikor még nincs növénytakaró, az erős szelek könnyen elhordják a homoktalajt, és így kárba veszhet a télen tárolt nedvesség is. Kedvező ellenben a napsugárzás erőssége és időtartama. A Ba- ja-Solt-Kiskunmajsa-Kecskemét-Solt négyszög az ország legtöbb napsugárban részesülő területe (a napsütéses órák száma itt eléri az évi 2050-et). A napsütéses órák magas száma a vegetációs időszakban a legnagyobb, aminek különös jelentősége van a kiemelten napfényigényes szőlő- és gyümölcstermesztés esetében. A hőmérséklet azonban mindezzel együtt is szélsőséges, hiszen mértek már ezen a tájon rendkívüli hideget és meleget egyaránt. Nagyon fontos jellemző tehát a hőingadozás. Problémát jelent a kevés csapadék is, amelynek egy része zivatar és jégeső formájában további nehézségek forrása. A talajvíz mennyisége szintén csekély a Duna-Tisza közén, ez alól kivételt csak a két nagy folyó árterülete jelent. Az egyes talajtípusok közül a legnagyobb arányban a különböző homoktalajok találhatóak meg (valamivel több mint 50% a részarányuk). Ezután a különféle mezőségi és réti talajok következnek, és végül kb. 10%-ot képviselnek a szikesek.1 A Duna-Tisza közén a kapitalizálódás a két folyó melletti sávban, a Bácska egy részén és Pest megye északi felében porosz úton ment végbe. A Kiskunság egyes körzeteiben, a „Három Városban",2 valamint néhány Duna menti és bácskai község gazdasági fejlődésében azonban fellelhetőek emellett az amerikai út legfontosabb 1 Pintér, 1983. 163. o. 2 A török uralom idején a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közbiztonság meggyengült. Ebben az időben három, Duna-Tisza közi mezőváros, Kecskemét, Nagykörös és Cegléd emiatt közös törvényszéket hozott létre. A török kor után, a vármegyék létrejöttével az együttműködés folyamatosan megszűnt. A hajdani együttműködés jelentős mértékben hozzájárult a tájegység fejlődéséhez. A „Három Város” mint fogalom tovább élt a néprajzi irodalomban (Magyar Néprajzi LEXIKON II. kötet, 482. o.) 235
