Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Somogyi László: Adatok az 1872–1873. évi kolerajárvány Pest megyei eseményeihez
SOMOGYI LÁSZLÓ vost említ, akik a kór elleni küzdelem során vesztették életüket.123 124 125 126 127 Ezek egyike dr. Ligethy Alajos volt. Özvegyét 7 gyerekkel és nyomasztó anyagi gondokkal hagyta hátra, ezért feleségének a belügyminiszter 200 forint segélyt folyósított. Ezen túl ellátási- és nevelési pótlékra is felterjesztették.124 Az orvoshiány problémája végigvonul a járvány egész történetén. Az orvosok száma Magyarországon 1872-ben 2484 fő volt. 10 ezer lakosra 1,8 orvos jutott, ami komoly hiányt jelent! Jellemző, hogy a járvány idején a pesti orvostudományi karon Korányi Frigyes külön tanfolyamon képezte ki az orvostanhallgatókat, akik önként vállalták kolerás betegek gyógyítását.1212 A hiány miatt orvosokat és szigorlókat vetettek be járvány orvosként, akik Prágából és Bécsből jelentkeztek erre a feladatra.1-6 Pest megyei viszonylatban a források meglehetősen hiányosak az orvosok működésének dokumentálása terén. Sem az orvosok, sem pedig az ápoló személyzet halálozására nem sikerült adatokat találni. Annyi bizonyos, hogy a kecskeméti illetőségű Szinger Bernát doktor 1873. szeptember 3-án a járvány áldozata lett. Igaz, ő gümőkórral is küzdött.1A többször idézett Kátai Gábor miniszteri biztos 1873. október 9-én a belügyminiszter számára írt jelentésében megdicsérte a működési területén szolgálatot teljesítő orvosok önfeláldozó munkáját és szorgalmát. Az emberfeletti teljesítményt véghezvivők mellett, írta Kátai, voltak „hitvány” emberek is. A dokumentum megőrizte a hálás utókornak a megye területén legkiválóbb munkát végző orvosok nevét.128 A forrásokat olvasva arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a megyei és városi törvényhatóságok igyekeztek mindent megtenni a járvány megfékezése érdekében. Munkájuk eredményességét alapvetően gátolta a szegényebb és alacsony iskolázottsággal rendelkező társadalmi rétegek bizalmatlansága az orvosokkal, illetve a közegészségügyi rendelkezésekkel szemben. A kór terjedésében - a közlekedési vonalak mellett - nagy szerepe volt falun a zsúfolt lakóházaknak. A falusi lakosság a betegséget gyakran nem vette komolyan, és csak akkor fordultak orvoshoz, amikor a gyógyulásra már kevés remény volt. Meg kell említeni, hogy a megbetegedések száma nem állapítható meg pontosan. Ennek oka az, hogy gyakran azokat egyszerűen nem is jelentették. Több eset is ismert, amikor a pusztákról hoztak be betegeket, akik már végstádiumban voltak és számukra bármilyen orvosi segítség elkésett volt.129 Szintén a betegek pontos számának kimutatását akadályozza, hogy mind falun, mind a pusztákon a betegség enyhe lefolyását nem tekintették többnek, mint egy gyomorrontásnak, amely nem igényel orvosi segítséget. Ugyanakkor az enyhébb lefolyású betegségen átesett beteg környezetét tovább fertőzhette. 123 MNL-OL K. 150. 1873-1V-25/a-48621. 124 MNL-OL K 150. 1874-IV-l 1-31493/1873. 206r. 125 Mádai, 54. o. 126 MNL-OL K 150. 1874-IV-l 1-36039/1873. 188r. 127 Kecskemét szabad kir. város törvémhatóságának 1873. szeptember 3-án tartott rendes közgyűléséről. Kecskemét 38. szám. 1873. szeptember 21. 128 MNL-OL K. 150. 1873-1V-11-23811. Lásd az adattárban. 12,1 Kecskemét szabad kir. város törvényhatóságának 1873. szeptember 3-án tartott rendes közgy űléséről. Kecskemét, 38. szám. 1873. szeptember21. 229
