Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Somogyi László: Adatok az 1872–1873. évi kolerajárvány Pest megyei eseményeihez
ADATOK AZ 1872-1873. ÉVI KOLERAJÁRVÁNY... sok lefoglalt dunyhát és vánkost olcsón áruba bocsátottak. Ezek olyan helyekről is származhattak, amelyeket érintett a járvány?8 A falusi lakosság viszonya az orvosokhoz és a betegséghez A járvány alatt a falusi (és kisvárosi) lakosság meglehetősen bizalmatlanul reagált az orvosi segítségre, illetve a hatósági rendelkezésekre. A hatóságok részéről nyújtott prevenció példájaként, de ugyanakkor a katasztrofális higiéniai állapotok bemutatására is szolgál a Kecskemét hasábjain megjelent újságcikk. Ennek írója ostorozza „a lakosok egy részének ázsiai szokását, mely szerint az udvar vagy szoba szemetét, nem ritkán elhullott állatokat(l) is egyszerűen az utcára, vagy a város szélein az ároklatokba hányják. ” A megelőzésben - azon túl, hogy az ilyen eseteket minden felelős polgárnak jelenteni kell a városkapitánynak - az iskolai tanítók szerepe igen lényeges. Az ő feladatuk a tanítványokban, mint a város leendő polgáraiban felkelteni a tisztaság iránti igényt.58 59 Látható, hogy a népnevelés fontosságát, illetve az annak hiányából fakadó problémákat egyre inkább felismerték a hatóságok. Több forrásból visszaköszön, hogy a járvány alatt az alacsonyabb társadalmi állású és alacsony műveltségi szinten álló rétegei semmilyen együttműködést nem mutattak a hatóságokkal. A babona, a népi gyógyászathoz való ragaszkodás és az orvosoktól való félelem hatotta át a járvány egész időszakát. De mit is várhatott a hatóság abban az országban, ahol a falusi lakosság - az ország lakosságának 86%-a — igen elmaradott gazdasági és szociális viszonyok, nagy szegénység, egészségtelen lakásviszonyok között tengette mindennapjait. A nem megfelelő vagy egyenesen rossz minőségű ivóvíz, a kalóriaszegény táplálkozás mind elősegítette a kolera terjedését. Hogyan gondolhatták azt, hogy a kiragasztott falragaszok, a kiadott röplapok segíthetik az elmaradottabb társadalmi rétegek védekezési esélyeit egy olyan országban, ahol egy 1869-es felmérés szerint a lakosságnak csak 31,3%-a tudott ími-olvasni.60 A tudatlanság és a műveletlenség egyenes út volt a kuruzslás és a babonák felé. Kátai miniszteri biztos a járvány vége felé írt összefoglaló jelentésében keményen ostorozta a népiskolai oktatás hiányosságait. „Lót lányai és Jónás cethala helyett inkább egészségügyi ismeretekkel kellene tömni a tanulók fejét, illetve járványtani ismeretekkel kellene ellátni őket”, írta keserü-felháborodottan.61 A falvakban és a kisvárosokban nagyobb számban betegedtek meg az emberek, mert a kolerásokat még orvosi utasításra sem különítették el. Ennek eredményeképpen a népes családokban egymás után fertőződtek meg. Néhány beszámolóban olvasható, hogy falun egyes családok hogyan viszonyultak a beteghez. Amennyiben a felírt 58 MNL-OLK. 150. 1873-IV-l 1-36591. 59„Újdonságok”, KECSKEMÉT 36. szám. 1873. szeptember 7. 60 MÁD AI, 47. o. 61 MNL-OLK. 150. 1874-IV-l 1-23811. 220
