Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
Schramek László Pestisjárvány Pest megyében (1739-1742) ______________________________________SCHRAMEK LÁSZLÓ Az elemi csapások (földrengések, szélviharok, áradások, járványok) mindig arra emlékeztetik az érintetteket, hogy az ember mennyire kiszolgáltatottan áll a természet erőivel szemben. A felelősen gondolkozó személyek a tragédiák elkerülése érdekében mindig többet akartak tudni a jelenségek okairól. Legtöbben pedig talán arra kíváncsiak, hogy elődeink a kiélezett helyzetekben milyen választ adtak a kihívásokra. Eleink a megpróbáltatásokat Isten büntetésének tekintették, és ez a hozzáállás sokszor alapvetően befolyásolta cselekedeteiket, és inkább tetézte, mint enyhítette egy csapás súlyát. A modern korban azonban ismerjük a legtöbb fenyegető jelenség magyarázatát. A középkor és a koraújkor embere számára az egyik legsúlyosabb veszélyt a járványok, azon belül is a pestis jelentette. A csapás leküzdését segítendő egymás után jelentek meg a 18. században a különböző orvosi tanácsokat tartalmazó könyvek. Möller Károly Ottó Consilium Medicum (1710 és 1739) kötete, amelyet Perliczy János Dániel 1740-ben magyarul is közzé tett, az elsők között vált elérhetővé. Fischer Dávid Consilium Pestilentiale című munkája ugyanebben az esztendőben került az olvasók elé, Gömöry Dávid pedig 1739-ben Győrben jelentette meg a Pestisről való orvosi tanácsiás című írását.1 Bár az időről időre visszatérő epidémiával kapcsolatban könyvtárnyi folyóiratcikk vagy önálló kötet született, az alábbiakban is e fertőző betegség hazai utolsó, 1738 és 1743 közötti megjelenéséről lesz szó. E témával foglalkozni ugyanis egyáltalán nem felesleges, minthogy a korszak hivatali iratai rendkívüli terjedelemben maradtak ránk, így bizonyosan a korábbinál élesebb kép tárul szemünk elé új források bevonásával. Települések százai esetében kutathatók a 18. századi anyakönyvek, amelyek a demográfiai változások nyomon követését teszik lehetővé, a Helytartótanács, a Magyar Királyi Kancellária és a megyék iratanyaga pedig a hivatalok működésébe enged némi bepillantást. A járvány pontosabb ismerete mellett a korabeli közigazgatás minőségét is jobban megítélhetjük. Ugyanis ahogy minden intézményrendszer működését, úgy ezt is a válsághelyzetekre adott válaszok alapján lehet a legpontosabban felmérni. Jelen tanulmányban elsősorban Pest-Pilis-Solt megye működésére próbálunk fényt vetni. A járvány e vidékre gyakorolt hatása nem teljesen feltáratlan. A helytartótanácsi rendeletek egy részét Linzbauer már a 19. század közepén közzé tette.2 3 Magyar nyelven Magyary-Kossa Gyula jelentette meg, illetve dolgozta fel a források egy tekintélyes hányadát/’ 1 KOSÁRY, 161-162.0. 2 Linzbauer. 3 Magyary-Kossa, IV. kötet, passim. 153
