Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Tóth Judit: Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „az ellenség ismét a közellátás vonalán próbál zavart okozni.”
TOTH JUDIT Nem sokkal ezt követően az MDP KV 1950. május 31-ei ülésén kimondták, hogy a közellátási gondokért az ellenség és a fegyelmezetlen dolgozók tehetők felelőssé.25 Miközben az áruhiány következtében a családok egyik legfontosabb napi feladatává az élelem beszerzése vált,26 27 Rákosi a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) 1950. június 17-ei alakuló ülésén jól ismert beszédében a mértékletességről szónokolt: „Ha nem tartunk mértéket, akkor mint rántott csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aránytojást tojna és ötéves tervünk gyárait, üzemeit, kultúrházait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasztanánk. ”21 Az MDP parasztpolitikája az ún. lenini hármas jelszó alappillérén nyugodott, azaz „támaszkodj a szegényparasztra, harcolj a kulák ellen, szövetkezz a középpa- raszttal”. Ennek jegyében a hatalom minden lehetséges eszközzel törekedett arra, hogy a „dolgozó parasztságként” emlegetett kis- és középparasztságot a kulákoknak bélyegzettekkel szembeállítsa, így a propagandagépezet meghatározó része volt az ellenségnek kikiáltott kulákokkal szembeni hangulatkeltés: „ Míg a dolgozó parasztság jó munkájával biztosítja a dolgozók kenyerét, a kulákok minden módon ártani igyekeznek a dolgozók államának. A hatóságok, a népi szervek és a dolgozó parasztság ébersége azonban sorra leleplezi és meghiúsítja a kulákmesterkedéseket. ”28 A hatalom szemszögéből nézve tehát az egyik oldalon állt a kötelezettségeit teljesítő „dolgozó paraszt”, míg a másikon a „dolgozók kenyere ellen törő” (más forrásokban az „ország kenyere”), s így valójában az ország boldogulását, a szocializmus építését gátló kulák, aki minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy szabotáljon, a rá kiszabott kötelezettségek alól kibújjon. Mivel az állami készletgyűjtés legnagyobb része a begyűjtésből, a kötelező beszolgáltatásból29 származott, ezért közellátás veszélyeztetése jogcímén rendre vonták felelősségre azon - elsősorban természetesen a kulákoknak bélyegzett - gazdákat, akik valamely, sokszor irreálisan magas, teljesíthetetlen beadási kötelezettségüknek nem tettek eleget.30 Gyakori vádként fogalmazódott meg, hogy a kulákok „saját földjükön a munka halogatásával, szabotázzsal, a dolgozó parasztok között különböző híresztelésekkel, nyugtalanság keltésével, a cséplőgépek kijavításának elhúzásával és ezerféle más módon ” próbálkoznak a kártevéssel. A hatalom részéről általános volt a vélekedés velük kapcsolatban, ,, hogy a kulák gazda céljának elérésében semmiféle eszköztől sem riad vissza. [...] Az ellenség jól tudja, hogy minden mázsa beadott gabonával erősebb lesz a dolgozó nép országa. [...] Ettől fél a kulák, ezt szeretné megakadályozni. [...] Ezért van minden egyes kulák a begyűjtés sikere ellen, mert osztályhelyzeténél, kizsákmányoló és üzérkedő természeténél fogva nem is lehet más. [...] Világos, 25 Honvári (szerk.), 506. o. 26 VALUCH, 235. o. 27 Idézi: ROMSICS, 355. o. 28 Szabad NÉP, 1950. január 18. 29 A témával kapcsolatban részletesebb lásd: ERDMANN; Tóth 2011. 10 „ Gabonánk betakarítása, a dolgozó nép kenyere - életbevágóan fontos dolog. A jó betakarítás és begyűjtés fontos feltétele dolgozó népünk élelmezésnek, ötéves tervünk megvalósításának, országunk további megerősítésének. Érthető, ha az ellenség ilyen nagy feladat végrehajtását minden erejével akadályozni akarja, s minél több kárt próbál tenni gabonánkban. " SZABAD NÉP, 1950. július 23. 143
