Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Magyar Endre: „Szentendre bolsevista számlája.” Rekvirálás és köztulajdonba-vétel a Tanácsköztársaság idején
MAGYAR ENDRE LEN ARD egyszerű végrehajtóit, a tisztségüket többnyire kényszerűségből vállaló vörösőröket nem találta bűnösnek pusztán amiatt, mert annak a tagjai voltak.108 Az általuk végrehajtott rendeletek és utasítások teljesítését azonban a hatályos Btk. szerint, magántulajdon elleni bűncselekményeknek minősítette, mivel a vádlottak azok végrehajtásakor a proletárdiktatúra közegeiként, illetve - az ítélet indoklása szerint - „ hivatalos minőséget bitorolva "jártak el.109 110 A törvényszék a kommunista-ellenes perek során kialakult bírói gyakorlattal megegyező módon ítélkezett,11(1 amikor a tehetősebb szentendrei polgároktól kizsarolt pénzekkel és a rekvirálásokkal kapcsolatos vádpontok ügyében többszörös halmazaiban lopás bűntette, orgazdaság és zsarolás miatt,111 a rekvirálások során eszközölt házkutatások ügyében pedig magánlaksértés112 jogcímén mondta ki a vádlottak bűnösségét. Ezen kívül (ez esetben is a Btk. 353. §. 1. pontja szerint minősülő) zsarolás bűntettében ítélte el a volt forradalmi törvényszék bíráit, valamint annak vádbiztosát, az általuk kirótt pénzbüntetések miatt.113 A zsarolás114 115 tényállásának megvalósítását a törvényszék nem azzal indokolta, hogy az elkövetők a kifosztás egyéni haszonélvezői lettek volna, hanem azzal, hogy a befolyt összegek végső soron a Tanácsköztársaság számára jelentettek vagyoni hasznot.113 A zsarolás minősítésekor a törvényszék kimondta azt, hogy a vádlottak a közhivatali funkciókat bitorolták. Emellett, annak rögzítésével, hogy „ a közhivatalnoki minőség színlelése, mint minősítő körülmény megállapítható volna” - a Kúria 7. számú jogegységi döntvényéhez alkalmazkodva - eltekintett a közhivatalnoki minőség és a hatósági megbízás színlelésének minősítésétől. Ennek alapján a zsarolás bűntettének eseteinél a Btk. 353. §-ának 2. pontja helyett annak 1. pontja szerinti minősítést alkalmazta.116 108 MNL-PML XV. 21-a/l. B5721/1920. 36. v. 109 Uo. 41. föl. 110 V.ö.: RÉV, 88-91. 111 MNL-PML XV. 21-a/l. B5721/1920. 6-14.; 40-52.; 72. föl. 112 Uo. 15. r. 113 Uo. 15-16.; 59-60. föl. 114 V.ö.: „A ki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel, valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerit: a mennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez - a zsarolás vétségét követi el, és három évig terjedhető fogházzal büntetendő. ” (1878. évi V. te. 350. §.); „Bűntettet képez a zsarolás és öt évig terjedhető /egyházzal büntetendő, ha: I. a zsaroló gyilkossággal, súlyos testi sértéssel, gyújtogatással vagy más súlyos vagyoni kár okozásával fenyeget: 2. a közhivatalnoki minőség színlelésével, vagy valamely hatóság hivatalos rendeletének ürügye alatt követtetett el. ” (1878. évi V. te. 353. §.) 115 „Figyelembe véve azt a kényszerhelyzetet, amelyben a sértettek karhatalommal történt elővezettetésük és a diktatúra szervei hivatalos felszólítása folytán kerültek [] továbbá, hogy a már előzőén kiállott letartóztatás után újabb letartóztatás kilátásban helyezésével is fenyegették meg [továbbá] hogy: magántulajdont képező pénznek elvételére sem a tanácsköztársaságnak, sem a vádlottaknak, de másnak is joga és törvényes alapja nem volt: hogy a pénzeknek ellenérték nélkül való elvétele sértettekre nézve kétségtelenül vagyoni sérelmet, másfelől a tanácsköztársaság javára, ahova annak értéke befolyt, vagyoni hasznot jelentett. " MNL-PML XV. 21-a/l. B5721/1920. 42. r. 116 Uo. 41. v. Vő. 1878. évi V. te. 353. §. 117
