Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Magyar Endre: „Szentendre bolsevista számlája.” Rekvirálás és köztulajdonba-vétel a Tanácsköztársaság idején

MAGYAR ENDRE LENARD

A munkástanács meglehetősen radikális módszerhez folyamodott, amikor a város tehetősebb rétegének kisajátított tőkéjével kezdett hozzá a közpénztár feltőkésítéséhez.10 11 A vagyonos polgárokat felkérték, illetve szükség szerint kényszerítették arra, hogy - úgymond - „kölcsönadjanak” valamennyi pénzt a város számára. A munkástanács elnöke, Kis Mátyás minderről úgy számolt be a munkástanács tagjai előtt, mintha mindezek önkéntes felajánlások lettek volna: „néhányon bizonyos pénzösszegeket ajánlottak fel a város céljaira, de mivel az ezzel kapcsolatos eljárás befejezve nincs, a névjegyzéket a következő munkástanácsi ülésen mutatja be. Az eddig befolyt összegek nyugta és ellennyugtával a város közpénztárába fizettettek be.”"

Két tekintélyes, köztiszteletben álló polgár, Gábely János (1913 elejétől kezdve a városi képviselőtestület választott tagja)12 és Dr. Fadgyas János (Szentendre város tiszti főügyésze)13 panaszbeadványai maradtak meg ezzel kapcsolatban, a Szentendrei Direktórium iratai között. Mindkét forrás részletes és érzékletes leírással szolgál a történtekről.

Gábely Jánost 1919. március 25-én délután a városházára hívatta Vásárhelyi Kálmán, aki 20 000 Koronát követelt tőle, a szervezendő vörös gárda fenntartási költségeire. Ellenkező esetben további fogva tartását helyezte kilátásba. Gábely a követelésnek eleget tett: a város letéti pénztárába helyezte a kért összeget tartalmazó takarékbetétkönyvet. Ezután a „Pestmegyei Népbiztossághoz” fordult jogorvoslatért a „sérelmesnek és jogtalannak” vélt eljárás miatt. Az ügyben jelentéstételre utasított Szentendrei Munkástanács elnöke, április 22-én - a tényleges okok elhallgatása mellett - azzal a magyarázattal hozakodott elő, miszerint „Nevezett nem megbízható és tekintetbe véve azon körülményt, hogy ezen pénzkészlet esetleges elrejtés illetve csempészésnek lett volna kitéve, a zár alá vétel jogos volt. ” Ennek ellenére, 1919. július 29-én a Belügyi Népbiztosság határozott hangvételű leiratban utasította a Szentendrei Direktórium Intéző Bizottságát a takarékbetétkönyv kiadására. A határozat indoklása szerint ugyanis a pénzintézetek köztulajdonba vételével a betétkövetelés nyilvántartott vagyonná vált és ezáltal teljesen kizárta a vagyonelrejtés lehetőségét is. Gábely János végül a diktatúra bukása után, 1919. augusztus 5-én vehette fel a betétkönyvét a Szentendrei Hitelszövetkezetnél.14 15

Dr. Fadgyas János esetében a munkástanács 1919. március 23-án rendelte el „azonnali nyugdíjaztatását, nyugdíjának a vagyonelkobzás [sic!] bekövetkezéséig való megszüntetését”.13 A hivatalától megfosztott városi tiszti ügyész, a még aznap végrehajtott rendelkezés miatt a következő panaszt nyújtotta be a munkástanácshoz:

10 A tanácsköztársaság bukását követő napokban a város számvevősége részletes kimutatást készített azon magán- és jogi szernél)ékről, alapítványokról, amelyektől a diktatúra közegei készpénzt és értékpapírokat foglaltak le. Lásd: MNL.-PML V. 373-b’4145/kig. 1919. Ld. 2. sz. melléklet.

11 MNL-PML XV. 21-a/l. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. március 25. 3. napirendi pont.

12 MNL-PML V. 373-b. 5427/kig. 1919.

13 Életrajzi adatait lásd: SZENTENDREI ARCKÉPCSARNOK. II. kötet 45. o.

14 MNL-PML V. 373-b. 4332/kig. 1919.

15 MNL-PML XV. 21-a/l. B 5721/1920. Mt.jkv. 1919. március 23., 13 . határozat.

101