Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
A kultúragitációs brigádoknak különféle népies dallamokra, tömören, kis rigmusokba, úgynevezett csasztuskákba396 írva kellett megénekelniük az aktuális országos és helyi eseményeket és eredményeket,397 illetve így buzdították a lakosságot a szavazásra, a több termény beadására, és nem utolsósorban az „ellenséges elemek” kipellengérezésére is használták. A jó rigmusnak tehát nemcsak tömömek és csattanósnak kellett lennie, hanem „harcos, határozott állásfoglalásának ” is.398 Ilyen csasztuskákra gyakran megjelent példa a Művelt Nép és a Népművelési Híradó hasábjain (ez utóbbiban sokszor még rigmuselemzéssel is foglalkoztak), illetve az NI különféle műsorkiadványaiban, mivel azonban a helyi eseményeket is meg kellett jeleníteni, ezért fontos volt, hogy többségük az ottani viszonyokat, történéseket, illetve a dolgozókat ismerő ember tollából származzon. Főként a művészeti csoport tagjai vagy a népművelési osztály (vagy csoport) dolgozói írták meg ezeket a kis versikéket, de próbálkoztak rigmusíró brigádok létrehozásával is. A gyakorlaton lévő pedagógusok, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói is segítették a csasztuskákat író és előadó amatőr „művészek” munkáját, bár túlbuzgóságukkal néha épp szándékaikkal ellenkező hatást értek el. Egy Bács-Kiskun megyei jelentés arról számolt be, hogy a hozzájuk kiküldött főiskolai hallgató egy háromfelvonásos darabot taníttatott meg a kultúrcsoporttal, amivel elvonták a mezőgazdasági munkáról az emberek figyelmét.399 A rigmusíráshoz való kedvet kívánták növelni a rigmuspályázatokkal,400 de például Pest megyében 1952-ben külön rigmusíró felelős is dolgozott, aki azoknak a községeknek segített, ahol nem találtak erre megfelelő embert. Neki írtak a helyi szinten felvetődött vélt vagy valós problémákról, majd megkapták néhány napon belül a kész rigmusokat. Zala megyében egy negyventagú megyei rigmusíró munkaközösség is működött, amelynek nagy részét fizikai dolgozók és pedagógusok tették ki. Ők havonta kétszer üléseztek, és megyeszerte levelezés útján tartották a kapcsolatot a többi rigmusíróval.401 Számos megyében adtak ki brigád-műsorfüzeteket is, ahol szintén csasztus- kákból lehetett válogatni a különféle alkalmakra. '!í> A csasztuska az orosz népköltészet sajátos műfaja volt, amely többszólamú, refrénes dalt jelentett; a 19. században a szerelem, a család, a mindennapi élet megjelenítése állt középpontjában. A kommunista érában a politikai, társadalmi, gazdasági élet mozzanatainak kiemelése lett fontos. (KOVALCSIK III. kötet, 1986. 138-140. o.) A rigmusokra, mint agitációs eszközökre 1950 elején figyeltek fel, a csasztuskákat előadó Pjatnyickij-kórus hazai szereplése (Stefány, 1987. 46. o.), illetve a szovjet filmek ilyen témájú jelenetei kapcsán. Azonban a rigmusok idegen elemként jelentek meg a magyar népköltészetben, amely probléma már a műfaj virágzása idején is előkerült, így a Müveit Népben 1952 második felétől kibontakozott az úgynevezett rigmusvita, e „költészet” művészi és agitációs értékeiről. 397 Az Ózdi Kohászatban például az új kohó építésére írtak rigmust. NÉPMŰVELÉSI HÍRADÓ. 1951/10. szám, 11. o. 398 MNL-OL XIX. I-3a. 1843-1-34/1953. 399 MNL-OL XIX. l-3a. 1812-2-3/1950. 400 Rigmusíró pályázatot több megyében is hirdettek, de volt, ahol kiemelkedően nagy jutalmat adtak a nyertesnek, így például Szolnok megyében 1953-ban a csasztuska-író pályázat nyertesének 500 forintot ígértek. MNL-OL XIX. I-3a. 1843-3-230/1953. 401 MNL-OL XIX. I-3a. 1843-1-82/1953. 90
