Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
mintegy tanulságként bemutatva. Legfőbb problémaként azt emelték ki, hogy a színjátszók sokszor nem élték át az általuk játszott darab mondanivalóját, szerepüket nem eljátszották, hanem csak elmondták a szövegüket. A színjátszás kritikájának legsarkalatosabb pontjaként jelent meg az eljátszott figura jellemző tulajdonságai bemutatásának elhanyagolása, ami által a valóságot nem sikerült megjeleníteniük, miközben a szocialista realizmus irányzatának megfelelően a művészeteknek éppen ez volt a fő célja. A tudósítás írója csak ennyit szólt ennek hiányáról egy kuláklány szerepének megformálása kapcsán: „Nincs a falujukban pipiskédéi, 'élősködő’ kuláklány, akiről mintát vehettek volna ennek a típusnak a megjátszásához? ”320 A táncok esetében sok helyütt a „minden község saját táncait hozza” jelmondat alapján mutatták be az együttesek tudásukat. A hagyományt ápoló és követő táncok mellett tanfolyamokon, műsorfüzetekből megtanult koreográfiákat adtak elő a fellépők, ezek magyar, szovjet és egyéb, az úgynevezett baráti országok táncfolklórját bemutató előadások voltak. A kultúrverseny folyamán új műfajként megjelenő népi játékokat is előadtak, amelyben az ének, a tánc, a színjátszás és a zene egyesült. Sokszor a régi népi hagyományokhoz kapcsolódó motívumokat aktuális tartalommal töltötték fel.321 A versenyben résztvevő együttesek közül az énekkarok száma volt a legkisebb, s a korabeli sajtó szerint e művészeti ágban volt legkevésbé látható a „fejlődés". Ugyanakkor Nemes Dezső322 a versenyről szóló jelentésében e területet sokkal színvonalasabbnak nevezte, mint a színjátszó csoportokat.323 A kultúrverseny-iroda vezetőjének értékelése szerint a benevezett 776 énekkarnak mintegy fele „fejlődőképes ” együttes, amely megfelelő szakvezetéssel komoly művészi színvonalat érhet el, de vannak olyan együttesek, amelyek már most csaknem felvehetik a versenyt a hivatásos együttesekkel. Ugyanakkor hibaként említette meg, hogy a magyar népdalokat elhanyagolták a bemutatókon. Véleménye szerint azonban egyetlen komoly hiba fordult elő zenei területen, éspedig a tiszakarádi énekkarnál „ ahol a következő szövegű vallásos, irendenta [sic!] zagyvalék volt a kórus kedvence: ’Halld meg hő imánkat egek ura, egy bűnbánó nemzet térdel előtted. ' Ezt kizárólag ’dalóráikon ’ éneklik, mivel jól tudják, hogy ’műsorszámuk’ ellenséges. ”324 Az összefoglaló jelentés szerint az 1950-1951. évi országos kultúrverseny falusi szakaszán pontosan 2259 nevezési lapon összesen 3710 csoport jelentkezett a versenyben való részvételre, 53 ezer taggal. Ezek közül 35 ezer fő volt DISZ-, 9 ezer pedig MNDSZ-tag. A benevezett 3710 kultúrcsoportból 1106 tánc-, 1818 színjátszócsoport, 776 pedig énekkar volt. A megyei bemutatókra a benevezett csoportok 20%-a került be.325 * 320 MŰVELT NÉP. 1951/3. szám, 25. o. 321 Művelt NÉP. 1951/5. szám, 24. o. j22 Nemes Dezső (1908-1985): 1950-1953 között az NM főosztályvezetőjeként dolgozott, majd 1953-1956 között a Szikra Könyvkiadó igazgatója volt. Történészként a hazai és nemzetközi munkásmozgalom, valamint Magyarország két világháború közötti történetével foglalkozott. 323 Művelt Nép. 1951/7. szám, 2. o. 324 MNL-OL XIX. I-3a. 4097/1949. 325 Jelentés az 1950-51. évi Országos Kultúrverseny Téli Falusi szakászáról. MNL-OL XIX. I-3a. 9. doboz. ikt. sz. n./l951. április 17. 74
