Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
Egyéb országos ünnepek Az év első jelentős hivatalos ünnepe mindig március 15-e volt. A március 15-ei ünnepségek keretében az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dicsőséges eseményeire emlékeztek, ezt azonban az ’50-es években a kor ideológusai teljesen a kommunista ifjúság ünnepévé kívánták formálni. A március 15-ei rendezvények 1950-ben az egységes ifjúsági szövetség és az április 4-ei ünnepség előkészítését szolgálták.2'9 Március 15-ének a felszabadulás ünnepével való összekapcsolása egyébként végig jellemző maradt a vizsgált korszakban, sőt március 15-e és március 21-e a kor megfogalmazása szerint „ előde, történelmi gyökere nemzetünk végleges felszabadításának, április 4-nek”.239 240 A következő évben az időközben megalakult DISZ rendezte az ünnepségeket, amelyek legnagyobb rendezvényei természetesen Budapesten voltak. A szokásos forgatókönyv szerint délelőtt nagygyűlést tartottak a Múzeumkertben, ezt pedig a Petőfi-szobornál koszorúzás követte. Március 15-e 1951-től már nem volt munkaszüneti nap,241 ezért a településeken az ünnepségeket a legközelebbi hétvégén tartották. Ilyenkor is zenés ébresztővel kezdődött a nap, amit a kultúrotthonban ünnepi beszéd és műsor követett. Az ünnepségeken leginkább Petőfi alakját emelték ki, mint a nép katonáját, aki a nép szabadságáért harcolt.242 Ennek alapján a község ünnepi műsorában szerepelt legalább egy Petőfi-vers, emellett magyar népi táncokat adtak elő, Kossuth-nótákat énekeltek. Sok helyütt sportrendezvényekkel színesítették a megemlékezés napját. Augusztus 20-a, Szent István és az ezeréves magyar állam ünnepe már a Ráko- si-korszak legelején az új kenyér és az alkotmány ünnepeként kapott új tartalmat. Az augusztus 20-ai ünnep megújult ideológiai tartalma a kommunista berendezkedés egyik alapjául szolgáló új - a szovjet alkotmány példája alapján megalkotott - magyar alaptörvény megszületésének hangsúlyozása lett. Mivel az alkotmány ünnepe a nyári mezőgazdasági munkák befejezésének és a terménybegyűjtésnek az időszakára esett, ezért külön hangsúlyt fektettek e feladatok teljesítésének minél szélesebb körű propagálására. Az üzemekben az ünnepet megelőző munkanapon tartottak ünnepi gyűléseket, ahol a központi beszédvázlat alapján a helyi szónokoknak az alkotmány jelentőségét kellett méltatniuk. A gyűlést kultúrműsor követte, ahol az aktuális munkaverseny eredményeit is kihirdették, s átadták a sztahanovista okleveleket, jelvényeket. A nép egyik legnagyobb ünnepeként emlegették augusztus 20-át. A vizsgált források is azt bizonyítják, hogy ez az ünnep volt az, ami ténylegesen népi ünnepként funkcionált, de a népművelést irányító szervek igyekeztek ezt is minél inkább ellenőrzésük alá vonni, így a helyi kezdeményezéseknek itt sem engedtek nagy teret. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az NI 1951-ben minta-alkotmányünnepséget szervezett 239 MNL-OL M-KS 276. f. 55. cs. 111. ö. e. 1950. március 6. 240 Népművelési Híradó. 1951/3. szám, 6. o. 241 Az új ünnep előtérbe kerülésével a propaganda előbb előjátékká silányította, majd szinte meg is szüntette a 19. századi esemény ünnepi mivoltát, aminek oka elsősorban annak nemzeti jellege volt, nem is szólva az orosz cári csapatok szerepéről: ez magában hordozta a „nem megfelelő” képzettársítás lehetőségét. 242 MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-63/1952. 59
