Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
szervezése nem járt sikerrel. A politikai jellegűeken kívül fontosnak tartották a műszaki, a mezőgazdasági, a természettudományos, az olvasó, az irodalmi, a művészi, a rádió és a sakk-körök működését is.16" A nyomtatott és levéltári forrásokat tanulmányozva elmondhatjuk, hogy a legfontosabb szakkörök a mezőgazdasággal foglalkozóak voltak. A mezőgazdasági körök megfogalmazott célja az e területen dolgozók tudásának állandó fejlesztése, vagyis az elméleti és gyakorlati ismeretek szélesítése volt. A tagok itt nemcsak meghallgathatták az új eredményeket, hanem kísérleti úton általában maguk is meggyőződhettek az eredményekről. A végső cél azonban nemcsak az ismeretek bővítése, illetve alkalmazása volt, hanem az is, hogy a résztvevők maguk is új módszereket, technikai vívmányokat alakítsanak ki. A mezőgazdasági szakkörök tekintetében az NM és a Földművelésügyi Minisztérium megegyezett, miszerint ezek szervezését, nyilvántartását, működésük anyagi feltételeit az NM biztosítja, míg az FM és a Micsurin Agrártudományi Egyesület szakmai szempontból irányítja azokat.* 161 Helyi szinten a kultúrotthon-igazgatóknak és a helyi népművelési ügyvezetőknek kellett megszervezniük, állandó munkájukat biztosítaniuk, illetve működésüket is ellenőrizniük.162 E szakkörök átlagos létszáma körülbelül 15-20 fő körül mozgott, s munkájukat igyekeztek folyamatosan biztosítani. A foglalkozásokon tszcs-ék, állami gazdaságok tagjai, illetve „jó munkájukkal kitűnt" egyénileg gazdálkodó parasztok vehettek részt. A népművelési dolgozók és a szakkörvezetők egyik fontos feladata volt, hogy minél több egyénileg gazdálkodó parasztot vonjanak be a foglalkozásokba, mert ezekben ,,megismerik a fejlett mezőgazdasági technika módszereit, a tsz és saját kísérleteik eredményeit, s így’ meglátják, hogy’ a kollektív gazdálkodás a felemelkedés útja”.16’ Azaz a mezőgazdasági körök felső politikai szinten átgondolt és utasítás szintjén megjelenő, de nem meghirdetett célja a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítése és a taglétszám felduzzasztása volt. A tagtoborzás mellett a termelés növekedését is elvárták a jó szakköri munka eredményeként. így a jól működő szakkörbejáró mezőgazdasági munkások - a források tanúbizonysága szerint - a termelésben és a beadásban is élenjártak.164 E feladat ellátáshoz fontos volt a megfelelő szakkörvezető kiválasztása, akinek olyan alapos mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező személynek kellett lennie, akinek a tudását el is ismerték az emberek. (A szakkörvezetők általában az állami gazdaságok, gépállomások és tanácsok agronómusai voltak.165) Másrészt a kor követelményének megfelelően a foglalkozásvezetők feladata nem csupán az ismeretek '“VÉSZI (s. a. r.), 1952. 14. o. 161 MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-41/1954. 162 A megyei tanácsok mezőgazdasági osztálya és népművelési alosztálya által jóváhagyott helyeken lehetett szervezni. A javaslat szerint megyénként átlag 20 helyen indíthattak mezőgazdasági köröket, lehetőleg 10 olyan községben vagy városban, ahol jól működő termelőszövetkezet van, és 10 olyan helyen, ahol állami gazdaság. MNL-OL XIX. l-3a. 1818-ált.-2-15/1951. 163 Népművelési Híradó. 1952/10-11. szám, 10. o. 164 Például a dózsapusztai állattenyésztési szakkör tagjai állítólag 400-500%-os növekedést értek el, a nádudvari mezőgazdasági szakkör tagjai termelésben és munkaversenyben is élen jártak. VÉSZI (s. a. r.), 1952. 32-33. o. '‘’5 NÉPMŰVELÉSI HÍRADÓ. 1953/1. szám, 2. o. 45
