Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
2. ábra: Pest-Pilis-Solt vármegye tisztviselőinek fizetése 1717-1750 PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA (1715-1750) Tisztség Eves fizetés (Forint) 1717-18 1727 1742 márciustól 1750 áprilistól első alispán 512 500 560 600 másodalispán 128 200 300 350 főjegyző 199,5 250 300 400 aljegyző 125 200 230 280 perceptori hivatal164 387 400 450 500 ügyész 125 150 150 150 szolgabíró 128 200 200 250 esküdt 15 30 75 80 főhadbiztos 212 150 300 350 helyettes hadbiztos 100 48 75'65 80 Bár az 1725. évi 1. statútum előírta, hogy csak tisztújító közgyűlés határozhat a kérdésben,166 1727-ben a megye maga döntött a fizetések emeléséről, azzal indokolva, hogy a tisztviselőknek az ügyek intézése miatt szinte állandóan Pesten kell tartózkodniuk és így saját gazdaságukkal nem tudnak törődni.16 Később, 1733-ban168 169 már a főispántól kértek emelést, de hiába, pedig 1734-ben külön tervezetet is kidolgoztak, Grassalkovich részvételével.166 1742-től azonban már egyértelműen a tisztújítások időpontjához, így mondhatjuk, hogy a főispán ünnepélyes hozzájáruláshoz köthető az emelés. Az összehasonlításhoz figyelembe kell venni azt is, hogy az alispánok és jegyzők esetében 1717-ben külön megjegyzik, hogy a fizetés „cum charta”, tehát a szükséges papír árának megtérítésével együtt értendő, később azonban feltételezhetően ezt külön kapták meg.170 A táblázatból látható, hogy amíg az eleve magas fizetésű első alispán és a perceptor fizetése arányaiban nem sokat változott, addig duplájára vagy még többre nőtt a másodalispán, a jegyzők és szolgabírók bére. Ilyen mértékű emelés esetében azonban például az első alispán azt az összeget kapta volna, amit a megye a nádornak mint főispánjának fizetett évente, tehát 1000 forintot. A másodalispán, jegyzők és szolgabírók fizetésének emelése, „szintre hozása” ellenben minden bizonnyal megnövekedett feladataikkal is együtt járó nagyobb megbecsülésük jeleként értelmezhető. A legnagyobb arányú változás az esküdtek fizetésében figyelhető meg, amit 1742-ben egyértelműen a helyettes hadbiztosokéhoz igazítottak. Ez újabb bizonyítéka a 164 A fentebbiek szerint az adószedő és segédje. 165 Kivéve a váci és a pesti biztost, ők ugyanis 1742-től kiemelt, 100 forintos fizetést kaptak. 166 PML IV. 1-a. XIII. kötet, 24. o. 167 PML IV. 1-a. XIII. kötet, 693-694. o. 168 PML IV. I-a. XV. kötet, 195-196. o. 169 Borosy, Közigazgatási, 506. reg. 170 PML IV. 23-b/l. 1717/18. 30
