Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA bár a megyei hivatal vezetője az első alispán volt, a másodalispán minden funkciójában helyettesíthette.119 Az alispánok munkájának elsődleges segítői a kor egyedüli professzionális hivatalnokaiként számon tartott jegyző és az adószedő voltak. Amint említettük, a 18. század elejére a megnövekedett feladatokkal együtt járó adminisztráció megkövetelte a megyei kancellária szervezett működését, és többé- kevésbé magával hozta az új „írásbeliségi fegyelem” kialakulását.120 Pest-Pilis-Solt megyében a (főjjegyző (nótárius, prothonotarius, Ordinarius nótárius) munkáját a korszakban egy állandó aljegyző (vicenotarius) segítette, bár az aktuális munkák elvégzésére minden bizonnyal már a korai időszaktól kezdve több napidíjas írnokot (scriba) is alkalmaztak. A valódi fegyelem kialakulása azonban hosszú folyamat volt, annál is inkább, mert az alispán és a jegyző, mint a közgyűlési ügyek legfőbb intézői, a hivatalos iratokat maguknál tartották. így kerülhetett sor például arra, hogy az élete végén igencsak betegeskedő Mágocsy alispán sorra vesztette el a különböző parancsokat és válaszleveleket.121 Már 1715-től külön jegyzékkel adták át a leköszönt jegyzők a hivatalos dokumentumokat, és 1717-ben a korábbi zűrzavaros időszakból fennmaradt töredékes iratokat is lajstromozták.122 Számtalan megyei statútum és uralkodói intézkedés szólította fel a tisztviselőket a hivatali iratok átadására, de nemcsak azok begyűjtése, hanem rendszerezésük is folyamatos gondokat okozott. Kostyán Imre aljegyző végül 1740-ben jelentette, hogy négyéves megfeszített munka árán sikerült rendbe szednie a vármegye levéltárát, amit maga a kalocsai érsek és az adminisztrátor is megtekintett.12 ' A bírói végzéseket és pátenseket ekkorra már a megye pecsétje alatt adták ki. Az első pecsétnyomót Wesselényi főispáni kinevezésekor, 1659-ben saját költségén készíttette, s mivel a köriratban ennek megfelelően az ő neve szerepelt, 1733-ban már épp eléggé megérett az idő arra, hogy ezt lecseréljék. A régiről Wesselényi nevét eltávolították és új, arany pecsétnyomót is kapott a megye, Pest-Pilis-Solt vármegye felirattal.124 125 Amíg a pecsét ezen átalakítás miatt távol volt, az alispán, a jegyző, valamint a szolgabírák együttesen hitelesítették a fontosabb kiadmányokat, a kisebb jelentőségűeket pedig a tisztviselők saját pecsétjükkel erősítették meg.123 A fentebbiek szerint az adószedői (perceptor) tiszt szintén megkívánta a megfelelő szakmai ismereteket. A 18. század elejére az adókezeléssel kapcsolatos feladatok állandósulásával és a tisztség végleges megszervezésével126 egy időben a 119 A bírósági ügyekre nézve ezt az 1742. évi 17. statútum is megerősítette. PML. IV. 92. 18. tétel, 10. f. verso. 120 DegrÉ, 2004. 220-223. o. 121 Például: PML IV. 1-a. XIX. kötet, 198. o. 122 PML IV. 1-a. XI. kötet, 429^132. o. 123 PML IV. 1-a. XVIII. kötet, 976. o. 124 1733. június 1-jén érkezett meg az új pecsétnyomó, az annak használatára vonatkozó kiváltsággal együtt. Mivel megállapították, hogy a pecséten szereplő oroszlán nem a Wesselényi család címerállata, így az is megmaradhatott. (PML IV. 1-a. XVI. kötet, 55-56. o.) 125 PML IV. 1-a. XVI. kötet, 1-2. o. 126 Ember, 538. o. 25
