Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
8. Györgyi Csaba: Az 1954-es Mária-év a Pest megyei egyházügyi előadó jelentéseiben
/ÍZ 1954-ES MÁRIA -ÉV A PEST MEGYEI EGYHÁZÜGYI ELŐADÓ... 1954-ben a hitoktatás területén konkrét problémák is jelentkeztek. Öt megyében már jóval a tanév befejezése előtt, április 28-án beszüntették a hitoktatást. A panaszos hangokra csak az a válasz érkezett, hogy a visszaélésekről a Közoktatási Minisztérium nem tudott, s azonnal meg fogják tenni a szükséges lépéseket. Az ígéretek ellenére nem történt intézkedés.54 Az egyházügyi előadó januári jelentése szerint az iskolai hittanításba olyan gyermekeket is bevontak, akik nem voltak beíratva.55 Elképzelhető, bár nehezen bizonyítható, hogy részben ez is okozhatta 1954-ben a hitoktatás korai, szankciószerü berekesztését. A soron következő, márciusi jelentés kapcsán említésre érdemesnek tűnik egy másik nagy témakör: a protestáns felekezetek jelenléte és tevékenysége Pest megyében. Tény, hogy lelkipásztori szolgálatuk során a történelmi protestáns közösségek a római katolikusoknál nem kevesebb hősiességről, illetve hitbéli elkötelezettségről tettek tanúságot, azonban a katolikus egyház, számbeli arányának megfelelően, mégis nagyobb figyelmet kapott az állam részéről. Az egyházügyi előadó reálisan látta ezt a kérdést: „A protestáns papok általában nem maradnak le semmiféle hitbuzgalmi téren a katolikusok mögött, sőt az evangélikusok többségükben felül is múlják őket. Nekik ugyan nincs Mária-évük, de más különböző vonalakon (bibliaórák, szeretetvendégség, vasárnapi iskola, gyűlések, értekezletek stb.) igyekeznek legalább annyira aktivizálni híveiket, mint a katolikusok. ”56 57 A jelentés szerint míg a protestánsok inkább kisebb csoportokkal, illetve családokkal foglalkoznak, addig a katolikusok, a közelgő nagy liturgikus ünnepségek miatt, a templomokban végeznek pasztorális szolgálatot. Ez utóbbi lelkipásztori munka a szentgyónásokra összpontosít, hiszen ez szolgálhat leginkább a személyes, egyéni lelkigondozás színteréül, szemben a csoportos és tömeges „megoldásokkal”. Az egyházügyi előadó alaposan tájékozódott ezen a területen, s helytálló következtetéseket vont le: a katolikus papok szerinte arra törekszenek, hogy „családonként legalább egy felnőtt gyónjon meg [...] nyilvánvalóan azért, hogy azon keresztül a család többi tagját is aktivizálni tudják”. Ezt úgy oldották meg, hogy vendégpapot hívtak meg prédikálni, így a helyi plébános az egész szentmise alatt végig gyóntathatott.5 7 A márciusi jelentés vége felé szó esik egy megyei szintű értekezletről, ahol a jelenlévők, így maga az egyházügyi előadó is, szempontokat kaptak a Mária-évvel, valamint a közelgő húsvéti ünnep teendőivel kapcsolatban.58 Ennek szellemében május elejére - tehát igen rövid idő alatt - az adott járási és megyei szinteken a megyei agitprop osztály koordinálásával mozgósítási terveket készítettek a szükséges 54 Szántó, 1992. 35. o. 55 PML XXIII. 23. 008/1/1954. Jelentés az 1954. január 1. és január 31. közötti időszakról. 1. o. 56 PML XXIII. 23. 008/7/1954. Jelentés az 1954. május 1. és május 31. közötti időszakról. 4. o. A februári jelentés például az „evangélikusok szemtelenségét" említi. PML XXIII. 23. 008/2/1954. Jelentés az 1954. február 1. és február 28. közötti időszakról. 2. o. 57 Részletesebben lásd: PML XXIII. 23. 008/3/1954. Jelentés az 1954. március 1. és március 31. közötti időszakról. 1. o. A paphiány miatt ez a módszer napjainkban is igen gyakori Magyarországon, különösen a húsvéti és a karácsonyi időszakban. 58 PML XXIII. 23. 008/1/1954. Jelentés az 1954. január 1. és január 31. közötti időszakról. 3. o. 154
