Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
így az úri és nem úri osztályok nivellálódását kötötte, kiegészítve a bátorság és férfiasság demonstrálásának vágyával. Ugyanígy jellemzőnek tartotta a közösséghez kapcsolódó értékek intenzív jelenlétét, amelyeket két nagy csoportba sorol: egyrészt az országhoz vagy a nemzethez fűződő érzésekről, másrészt az uralkodó iránti kötődésről lehet itt beszélni.111 Úgy látszik tehát, hogy ezek a pontok nemcsak a propaganda szintjén léteztek, hanem az emberek lelkivilágának, gondolkodásának is szerves részét alkották. Arra viszont valószínűleg soha nem kapunk választ, hogy mindezek eleve benne voltak-e már a polgárok lelkűidében, vagy pedig arról van szó, hogy a buzdító szólamok sikeresen megfogantak, és címzettjeik magukévá tették őket. Egyedül talán az „egységérzésről” lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az nem csupán egy hathatós propagandaszólam volt, hanem egy valós, átélt élmény. A valós érzés vagy csupán propaganda dilemmája kapcsán mindenképp érdemes még kitérnünk arra, hogy az újságokban leírtak mennyire tükrözték a szerzőik emócióit, illetve milyen mértékben engedelmeskedtek a felsőbb elvárásoknak. Ennek kiderítéséhez szükséges feltenni a kérdést, hogy vajon mekkora szabad mozgástérrel rendelkezett ekkoriban a sajtó. A háború kitörését követően a kormányzat, tudatában lévén a sajtó közvélemény-formáló hatásának, természetesen szigorú ellenőrzés alá vonta az újságokat. Az 1912. évi XL1I1. te. feljogosította a kormányt a sajtó ellenőrzésére és irányítására, azáltal, hogy rendelkezett az illetékes szakminisztériumok lehetőségeiről ezen a téren. Az igazságügy-miniszter 12 000/1914. számú rendelete előírta a lapok és más sajtótermékek ellenőrzését. A sajtó kontrollálása terén a miniszterelnökségi sajtóirodának, a Hadi Felügyelet Bizottsága keretében alakított sajtóalbizottságnak, illetve az igazságügy-miniszternek kellett együttműködnie, akinek a felügyelete alá tartoztak a sajtóügyek. Kezdetben főként a miniszterelnökségi sajtóiroda kezében volt az irányítás, és innen közölték a szerkesztőkkel a bizalmas információkat, később vette át szerepét a sajtóalbizottság. Informális jellegű intézkedések is történtek a sajtó lojalitásának és a megfelelő hírek közzétételének biztosítására. Tisza többször levélben kérte/tájékoztatta a lapszerkesztőket a megjelentethető hírekről. 1914. augusztus 23-án Drasche-Lázár Alfréd miniszterelnökségi sajtófőnök „bizalmas közlésben” tájékoztatta a lapokat többek között arról, hogy cikkeikkel nem szabad nyugtalanságot kelteni a lakosság körében (például tilos volt írni a harctéri kudarcokról, pénzintézetek csődjéről, ellenséges csapatok kártevéséről). Továbbá forráskritikával kellett élniük, azaz figyelmeztette az újságokat, hogy ne adjanak teljes hitelt a sebesültek elbeszéléseinek, ne szolgáltassanak információkat a lefolyt ütközetekről, ne közöljék ezredszámukat, a tisztek nevét stb. Az idő előrehaladtával a kerülendő témák egyre szaporodtak, így tiltólistára kerültek többek között az élelmiszerek növekvő árairól és a beszerzési nehézségekről, vagy a nemzetiségi ellentétekről szóló hírek is.112 „LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... _____________ 1 11 Szabó, 1998. 75-88.o. 112 Mucsi, M. Kondor 128
