Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
A hátország aktivizálása Az első világháborúban a hátország nem pusztán szemlélte a fegyveres történéseket, nem különült el élesen a fronton zajló eseményektől, hanem annak közvetetten részesévé vált. A fegyverrel vívott cselekmények mellett a hátországban zajló folyamatok is döntőnek számítottak a háború kimenetelét illetően. Ennek megfelelően erős szellemi kampányt folytattak annak érdekében, hogy az otthonmaradtakban tudatosítsák polgári és háborús feladataikat, illetve kötelességeiket. „A magyar társadalomnak erősen, komolyan kell állnia a harcot, és ebben a harcban mindenkinek részt kell venni a maga módján, a maga tehetségével, a maga erejével”24- buzdítottak. Az érzések kavalkádjá- ban, a háború iránti odaadástól vezérelve vélhetően a civilek is minden tőlük telhetőt meg akartak tenni az olyannyira óhajtott győzelemért, így kedvező fogadtatásra találhatott körükben az a gondolat, hogy helytállásukkal és munkájukkal a fronttól távol is harcolhatnak az ellenség ellen. A háborúba való bekapcsolódás a legkülönfélébb módokon történhetett: „A harctér emberei megteszik a magukét, tegyük meg mi is, amit a haza tőlünk kíván. Vigasztaljuk a szomorúkat, öntsünk erőt a csüggedőkbe. Kik otthon maradtunk, végezzük a dolgokat azok helyett is, kik a haza védelmére vonultak. ”25 „Mi, akik itthon vagyunk, nem maradhatunk tétlenül. Ránk a harctéren küzdő »hősök« által védelmezett édes otthon rendbentartásának kötelessége, a harcosok elhagyott hozzátartozóinak gondozása és segítése vár. ”26 „ Míg katonáink életüket és vérüket áldozzák a hazáért, az itthonmaradottak a lehető legnagyobb vagyoni áldozatot hozva gondoskodnak az itthon maradt családtagokról, hogy a hadbavonultak lelkét ne aggassza az itthonmaradt feleség s gyermek megélhetése. ”27 Mint ezek az idézetek is mutatják, a lapok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a honpolgárok a háborús felhevültség közepette se felejtkezzenek el mindennapi teendőikről, annál is inkább, mert a lecsökkent munkáslétszám miatt sokkal nagyobb teher hárult rájuk. Ilyen kötelesség volt például a termények augusztusban esedékes betakarítása,28 a terjedő rémhírek elfojtása, a pénzintézetekben való bizalom és a rend megőrzése, a közegészségügyi előírások megtartása.29 Lényegesnek számított a lelki tényezők - így a helytállás, az együttérzés, illetve a csüggedés és a félelem elkerülése - fontosságának kidomborítása. A Váci járásban például, ahol a veszteséglisták puszta kifüggesztése helyett a jegyzők feladatául szabták, hogy közöljék a hozzátartozókkal a halálhírt, a népjóléti bizottságok tagjait is felkérték az ebben való segítkezésre, arra való hivatkozással, hogy „nemcsak keresztény felebaráti, hanem társadalmi és hazafiúi kötelességet teljesít az, aki a haza védelmében elesettek, megsebesültek, vagy hadifogságba jutottak hozzátartozóit vigasztalja ”.30 Fontos 24 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. 25 CzeglÉD, 1914. augusztus 9. 26 Kiskőrös és Járása, 1914. augusztus 9. 27 Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914. augusztus 12. 28 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 2. 29 Szentendre és Vidéke, 1914. augusztus 16. 30 PML IV. 401-a. B255/1914. „LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... __________ 116
