Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... A hadipropaganda a legváltozatosabb módokon és a legkülönfélébb felületeken jelent meg. A plakátok és a falragaszok nemcsak praktikus információk átadására szolgáltak, hanem színes, látványos képekkel (mint például a Monarchia közös címere, Ferenc József és Vilmos császár arcképe), kevés, de hangzatos szöveggel próbálták megnyerni a közönséget. Kisebb nyomtatványokat is felhasználtak a propaganda céljaira: röplapokat, képeslapokat, háborús témájú bélyegsorozatokat adtak ki, de még a kereskedők által használt számolócédulák hátoldalát is hadi képek, jótékonysági felhívások vagy a háborúval kapcsolatos termékek reklámjai díszítették.7 A reklámok egyébként szintén harcias felhangokkal bővültek, hiszen az élelmes gyártók hamar rájöttek, hogy ezen termékek nagyobb keresletre számíthatnak.8 Használati tárgyakat is a háború szolgálatába szegődtettek: az olyan, kifejezetten háborús és propagandacélokra készült emléktárgyakon kívül, mint a díszpoharak, hadimozsarak, vaskereszt formájú iratnehezékek, mozsárágyúszerű szivartartók, a mindennapi használati eszközöket is propagandaképekkel látták el.9 Magától értetődő, hogy a világháború hatása a művészet, valamint a kultúra területén is megjelent. Újságírókat, fotósokat, filmeseket és más művészeket küldtek el a Cs. és Kir. Hadsereg-főparancsnokságon belül megalakított Sajtóhadiszállásra (későbbi nevén Sajtófőhadiszállás), hogy a fronton készített műveikkel dokumentálják, illetve népszerűsítsék a háborút. Ebből a célból 1916-tól tárlatot is rendeztek az ún. „hadifestők” alkotásaiból.10 11 Ahogyan ez is mutatja, különböző bemutatókkal - mint a hadikiállítások1 1 vagy a pasaréti lövészárok12 - szintén propagálták a küzdelmet. A megcsappant bevételű színházakban is újonnan írt, propagandisztikus darabokat mutattak be a közönség csalogatására.1 ’ Érdekes azonban, hogy a korabeli magyar filmeket kevéssé használták fel propagandacélokra és a nacionalista eszmékkel áthatott agitálástól is ódzkodtak, sőt, általában a háború sem szolgált számukra olyan jelentős témául, mint például Németországban.14 7 Závodi, 264. o.; S. Nagy-Babucsné-Szoleczky. 44-45. o. 8 S. Nagy-Babucsné-Szoleczky Ezek a reklámok egyrészt a polgári életben használt tárgyakat, élelmiszereket stb. kötötték össze a háborúval, felhívták a figyelmet az ellenséges államok gyártmányainak helyettesítésére, másrészt a hozzátartozók szeretetére apelláltak, amikor egy- egy dologról azt hirdették, hogy nélkülözhetetlen a fronton harcoló számára. Ennek hangvételénél fogva kirívó példája lehet a Rákos Vidéke lapban megjelent, rövid hírnek álcázott reklám: ,, Gondatlan anya tragédiája. Borjádi János rákospalotai káplár kiütéses tífuszt kapott a harctéren és bele is halt betegségébe. Szegény édesanyját annyira lesújtotta a bánat, hogy fájdalmába beleőrült. Nem hagyta nyugodni a tudat, az a tudat, hogy fiát megmenthette volna az életnek, ha Szanitécz tetűport küldött volna neki, amely szer tudvalevőleg az egyetlen biztos irtószere a kiütéses tífuszt okozó ruhatetünek. ” (RÁKOS VIDÉKE, 1915. április 25.) 9 Bodor, 240. o.; S. Nagy-Babucsné-Szoleczky, 30. o„ 58. o. 10 CsákvárynÉ, 244-245. o. 11 S. Nagy-Babucsné-Szoleczky, 70. o. 12 Szoleczky http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_01_tavasz/ll_pasareti_loveszarok [2012. március 1.] 13 Szabó, 2009. 727. o. 14 Kelecsényi, 150. o. 114
