Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
SCH RAM EK LÁSZLÓ PETER Az adókivetés rendszere 1711 után a következőképpen alakult. A rendek és az udvar' a concursusokon megállapodott a Magyarország által a katonaságnak fizetendő porciók számáról.1*4 A porciószámot a hatályos katonai szabályzatok figyelembevételével pénzösszegre számították át, amelyet elosztottak az ország nádori portáinak számával. A megyék által fizetendő közteher nagyságának megállapításához ugyanis az adóalapra eső összeget megszorozták a törvényhatóságok portaszámával. A közgyűlések a megye területén fekvő települések dicaszámának arányában határozták meg a községek által fizetendő adó összegét. Az 1722/23. évi országgyűlés után Magyarország adóját egy összegben határozták meg, tehát a folyamat egyszerűbbé vált. Az adóösszegnek concursuson és országgyűlésen történő megszavazása visszatérést jelentett a magyar törvények szelleméhez, mert ez a jog az 1504. évi I. te. értelmében a diéta napirendjére tartozott. A concursusokat az 1715. évi VIII. te. illesztette alkotmányos keretek közé. Az 1671 előtti helyzettel szemben az országgyűlés jogköre ekkor már csak a befizetendő ősz- szeg nagyságának, mégpedig az aktuális adóemelés mértékének meghatározására szűkült.140 Az örökös tartományokban a rendek jelentőségének csökkenése már a 30 éves háború végén bekövetkezett. Az alsó-ausztriai tartományi gyűlés ugyanis utoljára 1648-ban tagadott meg adót az uralkodótól.141 A magyar országgyűlés hatásköre tehát e tekintetben jelentősen szűkült. Összegzés A 17. századi adórendszernek három problémát kellett leküzdenie. Egyrészt az állandó kiszámítható bevétel hiányát, másrészt a törvényhatóságok arányos megterhelésének kidolgozását, harmadrészt a felszabadító háború éveiben a megyékre szakadó adóteher igazságos kivetését. Az első zavar forrásának a megyék önkényes adóalapcsökkentési törekvését és a jobbágyság önkéntes zselléri állapotba jutását lehet tekinteni. E nehézségen a repartició és a porció bevezetésével segített a bécsi udvar. A megyén belüli adókivetés átalakítása jelenlegi ismereteink szerint az 1680- es évek végén kezdődött. A nemesi közgyűlések a nehézséget a dicális, vagyon és jövedelem alapú adórendszer bevezetésével orvosolták. E szisztéma kialakulásának vizsgálata számos, mindmáig megválaszolatlan kérdést vetett fel. Egyrészt nem ismerjük a közteher-kivetési módszer elterjedésének határait. Találgathatjuk csupán, hogy ezen adófajta a magyar és örökös tartományokban kialakult adóztatási hagyományok ötvözeteként született-e meg, és maradt érvényben egészen 1848-ig. A megyék a rájuk nehezedő terhek következtében a taksafizető személyek körét is folyamatosan bővítették a 17. század második felében. Iw A porciók legtöbb esetben 1/3 részt lóporcióból és 2/3 részt emberi porcióból álltak. Ezt az. arányt a concursusok határozták meg. Iw Szijáitó M. István: A diéta, a magyar rendek és az országgyűlés 1708 1792. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 210 212.0. Barta, 40. o. 37
