Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
ADALÉKOK A MEGYEI ADOALAP-MEGHA TAROZÁS... tást az ország adóalapjával kapcsolatban, de 1686 utáni közéleti tevékenységében fontos szerepet játszott a portális adózás rendszeréhez való visszatérés.75 A magyar rendek tervezete nagy vonalakban megegyezett a nádoréval, és az adóügyre vonatkozóan ez sem tartalmazott több konkrétumot. A rendi bizottság egy országos kincstartó kinevezését javasolta, aki a Magyarországról befolyó adókat kezelte volna. 6 A rendek a háborús károkra tekintettel Ausztriához és Morvaországhoz hasonlóan adóelengedésért folyamodtak a bécsi udvarhoz, kérték továbbá a katonaság eltartásához szükséges 30 000 porció megosztását Magyarország és az örökös tartományok között.77 * A nemesi bizottság tehát még az Esterházy Pál által megajánlott adót is túlzottnak találta. Az ország portaszámának új meghatározását kérték az 1681. évi LXI. törvénycikk alapján. Azaz kérelmezték az elpusztult porták számának levonását az adózó porták számából.75 E két rendi javaslat megírása után kezdte el kidolgozni az udvari bizottság Dietrichstein herceg névleges és Kollonich Lipót tényleges vezetésével a magyar királyság berendezkedési tervét, az Einrichtungswerkei. Az adófizetők körébe egyértelműen be akarták vonni az armalista és a negyed telekkel rendelkező nemeseket. A szabad királyi városok adóját is a megyékkel hajttatták volna be a tervezet készítői.79 Az Einrichtungswerkben egy portára négy, egyenként 4-6 ökörrel, nyolc 2 ökörrel rendelkező jobbágygazdaságot, illetve 16 zsellérházat számoltak, ami megegyezett a nádori porta 1647. évi meghatározásával.80 A jobbágytelkek nagyságát országosan egységesen 32 hold szántóban határozták meg, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. A nádori porták számát országos szinten - Szlavónia, Horvátország és Erdély nélkül - 70 000-re becsülték az Einrichtungswerk készítői. A portánkénti adó nagyságát 24 Ft hadiadóban és 12 Ft ingyenmunka-megváltásban81 állapították meg. Minthogy az örökös tartományokban az egésztelkes jobbágyok havi 30 krajcár, azaz évi 6 Ft hadiadót fizettek,82 a magyar jobbágyság közterhei az ingyenmunka helyett fizetendő összeggel együtt meghaladták volna a Habsburg Monarchia nyugati tartományaiban élő sorstársaikét is.83 Ez az összeg lényegesen nagyobb a korábbi törvényekben szereplő összegnél, de messze alatta maradt a felszabadító háborúban behajtott adókénak. A rendszer megváltoztatására vonatkozó gyökeres átalakítási javaslatként a korábbi, háború idejére megajánlott ideiglenes helyett, állan75 Iványi, 1991. 140. o. 7<’ Soós István (ford.): A pozsonyi rendi bizottság tervezete. Az ún. magyar Einrichtungswerk. In: Pál Lajos (szerk.): Századok füzetetek. I. Budapest, 1993. 55. o. 77 Soós, 62. o. 7X Soós, 57. o. 7,) Varga J. János: Berendezkedési tervek Magyarországon a török kiűzésének időszakában. Az Einrichtungswerk. In: Századok. 1991/5 6. szám, 459. o. w CJH CD, 1647. évi XXXVI. te. ><l A török hódoltság másfél évszázada alatt az országgyűlések számos törvényt hoztak, amelyek elrendelték, hogy a jobbágyoknak évente hány napot kellett a végvárak megerősítésén térítés nélkül dolgozniuk. Ezt a munkát nevezték ingyenmunkának, latinul gratuitus labornak. x2 Mayer, XXXIII. o. ' A magyar törvények (1563. évi XXI. te., 1574. évi VI. te., 1618. évi Lll. te.) az ingyenmunka készpénzben történő megváltására korábban is lehetőséget biztosítottak, de azt kötelezően csak az 1729. évi I. te. írta elő. Az országgyűlés ekkor 24 000 Ft-ot ajánlott meg az ingyenmunka megváltására. 22
