Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
7. Tóth Judit: Az állampárti sajtóstruktúra kiépítése Pest megyében
/ÍZ ÁLLAMPÁRTI SAJTOSTRUKTURA KIÉPÍTÉSÉ PEST MEGYEBEN A lapnak kezdetben két vezető szerkesztője is volt, Baranyai György felelős és Osváth Zsuzsa főszerkesztő. Osváth Zsuzsát azonban - bár nagyon törekvőnek tartották, s munkája sokat segített a lap nívójának emelkedésében -, de mondván, hogy ,, rendkívül alacsony politikai színvonalon áll", végül menesztették.62 A főszerkesztői posztot egészen 1955-ig Baranyai György töltötte be, majd ezt követően Gáli László került a helyére, akit megválasztása után azonnal el is küldtek pártiskolára.61 Gáli társadalmi hovatartozását tekintve szegényparaszti családból származott, de ha megnézzük, hogy a többi megyében a vele egy időben főszerkesztői pozícióban lévők szociális összetétele hogyan alakult, ez egyáltalán nem meglepő.* 64 A szerkesztőség kezdetben öt, 1951 szeptemberétől pedig már nyolc fővel működött, majd miután a Pest Megy’ei Népújság napilappá alakult, ez a szám tizennyolcra emelkedett. A megyei pártbizottság a szerkesztőség tagjait általában két ok miatt marasztalta el. Egyrészt, hogy nem képezik magukat kellően sem szakmailag, sem politikailag, továbbá nem tartják meg a tanulóidőt, sőt az egyik jelentés egyenesen úgy fogalmaz, hogy a szerkesztőség munkatársai „nem fordítanak elég súlyt a gondolkodásra ”.65 Ez alól a főszerkesztő sem volt kivétel, akiről Papp Sándor, megyei agitprop titkár az alábbiak szerint nyilatkozott: „maga Baranyai elvtárs sem képezi magéit olyan alaposan és gyorsan, mint ahogy’ az szükséges lenne. "66 A másik, amiért még gyakrabban bírálta a megyebizottság a szerkesztőséget, az a lap tömegkapcsolata. Értendő ez alatt elsősorban az ún. levelezőmozgalom. Kiemelt feladatnak tartották ugyanis a munkás-paraszt levelezők számának állandó növelését, mondván, hogy ők a „kommunista sajtó támaszai [... és] a levelezésen keresztül nagy mértékben erősödik pártunk kapcsolta a tömegekkel".67 A legtöbb levél ennek ellenére nem a munkásoktól és a paraszti rétegektől érkezett, hanem természetesen elsősorban a pártfunkcionáriusoktól. A leveleknek több fajtája volt, közülük is kiemelt fontossággal bírtak az ellenség aknamunkáját bemutató ún. leleplező, vagy más néven kritikai levelek. Ezek száma azonban mindig messze elmaradt a várakozásoktól, például 1951. január és február folyamán összesen 347 levél érkezett a szerkesztőségbe, amiből három volt leleplező levél,68 1953 áprilisában pedig 303 levélből mindössze négy.69 így alakult ez annak ellenére is, hogy a pártszervezeteknek utasításba adták, védjék meg a levelezőket mindenféle zaklatástól.70 A levelek többsége tudósító jellegű volt, amelyek lehetővé tették többek között, hogy az újság beszámoljon a megye területén az aratás, cséplés, gabonabegyűjtés idején történtekről, így például az „óriási” érdeklődésre ,ú MOL M-KS 276. f. 89. cs. 221. ö. e. Feljegyzés a megyei pártlap munkájáról. 1950. szeptember 21. 6'' MÓL M-KS 276. f. 89. cs. 213. ö. e. A megyei lapok szerkesztőinek oktatása. 1955. d.n. M MÓL M-KS 276. f. 89. es. 213. ő. e. A megyei lapok főszerkesztőinek szociális megoszlása. 1955. d.n. munkás: 4 fő (ebből 1 bányász), kisiparos: 4 fő, mezőgazdasági munkás: 3 fő, értelmiségi: 3 fő, alkalmazott: 1 lő, vasutas: I fő, cigányzenész: 1 fo, földmunkás: I to. 65 PML XXXV. 1. 1/35. ö. e. 1953. szeptember 28. '* PML XXXV, I. 1/18. ő.e. 1951. szeptember 3. 67 PML XXXV. I. 1/11. ő. e. 1950. szeptember26. “PML XXXV. 1. 1/15. ő. e. 1951. április 2. PML XXXV. 1.2/177. ö. e. A Pest Megyei Népújság munkáslevelezöi kimutatása. 1953. április 711 PML XXXV. 1. 1/11. ö. e. 1950. szeptember 26. 192
