Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
5. Héjjas Pál: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban
Barátja kevés volt, tisztelője annál több. Még életében leírták róla, hogy benne az utolsó 20. századi magyar polihisztort tisztelhetjük. Hatalmas tudását, sokoldalú műveltségét még ellenfelei is elismerték, még azok is, akik őt az elmúlt évtizedekben meghurcolták. Maró gúnnyal beszélt róluk, de - emberi nagyságát bizonyítva - soha nem lépett fel ellenük. Akadémiai elnökként is megtett mindent azért, hogy a tudomány területén ne legyen boszorkányüldözés. Azokat az értékeket vallotta a magáénak a rendszerváltozás idején is, amelyekért négy évtizeddel korábban is kiállt.75 Interjúiban többször hallhattuk tőle: ,,A kulisszákat tologatják, nem én változom. " Az Akadémia elnökeként, tudománypolitikusként hatalmas munkát vállalt magára. Pedig a második ciklus kezdetén már a 80. évében járt. Idős kora és törékeny alkata ellenére munkabírása a régi volt. Sokat utazott külföldre, miközben itthon is sok rendezvényen elnökölt, kiadványokat szerkesztett, előadásokat tartott. Ekkor is jutott ideje a Pest Megyei Levéltárra, évente többször megfordult ott, mert 1996-ban elvállalta a Pest Megye Monográfia Közalapítvány elnöki tisztét, s azt haláláig betöltötte. Amikor a levéltár új épülete 2001-ben felépült, és először keresett fel bennünket, megjegyezte: ,,lde is szívesen fogok eljárni. ” És jött, ahogy ideje és egészsége engedte.76 Pátyi otthonában mi is gyakran felkerestük. Ilyenkor nagy szeretettel emlékezett meg azokról az évekről, amelyeket a megyeházán a számára kialakított „toronyszobában” töltött. Kapcsolata olyan szoros maradt a levéltárral és néhány munkatársával, hogy ezt a helyet jelölte meg maga és családja két évszázad alatt összegyűlt tekintélyes teijedelmü iratanyaga őrző helyének. Magas kitüntetéseinek, számos személyes holmijának, saját kezűleg festett képeinek is ez a levéltár adott otthont. A legrégebbi családi iratait mái' 25 évvel ezelőtt beszállította a levéltárba, míg az anyag nagyobb része csak a halála után került oda.77 Az illetékesek Kosárynak a Pest Megyei Levéltárba helyezését száműzetésnek szánták, de ő utólag nem így tekintett vissza azokra az évekre. Többször hangoztatta, hogy nagyon sokat profitált a levéltárosi munkáiból, éppen ezek végzése közben tárult fel előtte egy olyan világ, amelynek megismerése nélkülözhetetlen volt későbbi kutatásaihoz. Tudta, hogy ö is fontos volt a levéltár számára, tudta, hogy munkatársai tisztelik, s örömmel nyugtázta, hogy az általa használt munkaszobát a levéltárból való távozása után sem foglalta el senki. A Pest megyével kialakított kitűnő kapcsolatát jelzi, hogy a rendszerváltozás után, 1993-ban ő lett a megye első díszpolgára. Egykori munkaszobája ma Kosáry-emlékszoba néven látogatható a megyeházán, amelynek berendezéséhez a megyei levéltár is hozzájárult. íróasztalát, írógépét, néhány általa festett képet, könyveit, számos kitüntetését kölcsönöztük az emlékszoba számára. ___________________________________________________________HÉJ JAS PÁL h Amikor akadémiai elnökként a ’90-es évek közepén egyszer összetalálkozott az Akadémia korábbi elnökével, Berend T. Ivánnal és feleségével. Radios Katalinnal, aki korábban az MSZMP KB osztályvezetője volt, a hölgy Kosáryt meglátva így kiáltott lel: „Domokos, maga semmit sem változott az utóbbi években!" Mire Kosáry válasza: „Ja, kérem, nekem nem kellett!" 7,1 2006-ban meghívtuk a Pest Megyei Levéltárban tartandó levéltári napra, hogy a tudományos tanácskozáson legyen díszelnök. Boldogan vállalta, csak azt kérte, hogy a „díszelnök" titulus helyett találjunk valami mást, mert erről neki a díszpinty jut eszébe. Sajnos egészségi állapota miatt utolsó nap le kellett mondania a részvételt. 7 Amikor az 1082-ben kötött letéti szerződést 25 év letelte után 2007-ben 94. születésnapja előtt néhány nappal meg kellett hosszabbítani, otthonában kerestük fel. Mikor aláírta a szerződést, fanyar humorral jegyezte meg: „Azt hiszem, hogv 25 év múlva az újabb meghosszabbítást már nem én írom alá. " 147
