Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
4. Gaáné Barcs Eszter: Adalékok Pest megye 1915–1919 közötti járványainak történetéhez
GAALNE BARCS ESZTER Pest megyében a trachomás betegek száma négy év alatt 1915 első fele és 1919 első fele között - 3611 betegről 2612-re, azaz csaknem 1000-rel csökkent. Az 1915. év első felétől folyamatosan csökkenő tendenciát láthatunk a kimutatások tanulmányozása alapján, ez a csökkenés 1918 első, illetve második felében toipant meg (illetve növekedett), de 1919 első felére ismét egy jelentősen csökkent beteglétszámmal találkozhatunk. A rendelkezésre álló adatok szerint a gyógyulás, illetve a halálozás arányát vizsgálva megállapítható, hogy ennek esélyei mindkét esetben elenyészőek, 1- 3% közötti a legtöbb esetben; kimagasló gyógyulási arány 1918 első felében és 1919 első felében volt 12, illetve 13%-kal. ' A trachoma kimutatások alapján tehát elmondható, hogy a betegség szórványosan ugyan, de a megye nagy részét érintette, tömeges megbetegedés azonban inkább a megye déli részein fordult elő. Összegzés A közegészségügyi jelentések alapján tehát ha vázlatosan is képet kaphatunk a megye 1915 és 1919 közötti betegségeiről, illetve járványairól. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy ezek az adatok csupán a tiszti főorvos jelentésein alapulnak, teljes képet további források bevonásával, és ezek adatainak összevetésével kaphatunk. A spanyolnáthától eltekintve egész megyére kiterjedő járvánnyal a vizsgált korszakban nem találkozunk. Több szomszédos településre kiterjedő, vagyis nagyobb földrajzi egységre koncentráló járvány a következő esetekben fordult elő még a fon ások tanúsága szerint: a főváros vonzáskörzetére kiterjedő, 1917 nyarán lezajlott vérhasjár- vány, valamint az 1918. év első félében az Abonyi járásban történt trachoma megbetegedések esetén. A többi fertőző betegség egyike sem terjedt tovább egy-két településnél, még a tápiósülyi internáló táborból elhurcolt kiütéses hagymáz sem. A továbbterjedés megakadályozása többek között nyilvánvalóan a körültekintő és megfelelően végrehajtott óvintézkedéseknek volt köszönhető. A betegségek elterjedésében az internáltak és a katonaság szerepe - az adott történelmi helyzetnek megfelelően többször is tetten érhető. A hólyagos himlő járványnál azonban megfigyelhető, hogy a civilizációtól távolabb levő puszta lakóit is egyaránt sújtotta. Több jáivány együttesen a vizsgált négy és fél év tekintetében 1917-ben, 1918-ban és 1919-ben jelent meg. 1917-ben és 1919-ben is a hatóságoknak és a lakosságnak egyszerre kellett megbirkózni a párhuzamosan jelentkező hólyagos himlő és kiütéses hagymáz járványokkal. Míg ez a két megbetegedés a feltüntetett évek első felét érintette, addig az év második felében mindkét évben a vérhasjárvány szedte áldozatait. 1918-ban is három különböző járvány sújtotta a megye lakosságát: a hólyagos himlő és a trachoma az év első felében, a súlyos ugyanakkor a tiszti főorvos jelentésének adataiból pontosan nem rekonstruálható .spanyolnátha epidémia pedig az év második felét jellemezte. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fennmaradó közel 95% nem gyógyult meg. A gyógyulás aránya ebben az esetben azt mutatja, hogy a felépülés milyen lassú folyamat volt. A betegség ugyanis az újbóli felül fertőződések miatt egy makacs, visszatérő betegség volt, így hosszú időbe telt, míg gyógyultunk mondhatták a pácienst. 123
