Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
4. Gaáné Barcs Eszter: Adalékok Pest megye 1915–1919 közötti járványainak történetéhez
GAALNE BARCS ESZTER Kolera Pest megyében 1915 és 1919 között A kolera ,,a kolera vibrió (Vibrio comma cholerae) állal okozott járványos, fertőző betegség. Lappangási ideje 1-5, legtöbbször 3 nap. Fontosabb tünetei: hányás, gyakori széklet, szomjúság, kiszáradás, hasi fájdalmak és kóma":4 Kolera megbetegedéssel, illetve járvánnyal Pest megyében a vizsgált időszakban csupán két esetben találkozhatunk a források tanúsága szerint. Az 1915. évi szeptemberi jelentés ugyan szűkszavúan, de utal egy 1915 júniusától szeptemberig tartó kolerajárványra, amely 88 megbetegedéssel járt, közülük 43 egyén meg is halt, míg 45-en felgyógyultak a betegségből.” Az 1916. évi július havi 2 megbetegedés számát tekintve nem jelentős, de a betegséggel kapcsolatos óvintézkedéseket, és a közegészségügyi jelentés részletességét látva egy korántsem elhanyagolható jelenséggel szembesülünk.* 56 * * Csepel községben 2 kolera megbetegedés történt, közülük az egyik meghalt, a másik augusztus 3-án, a jelentés napján, még mindig ápolás alatt volt.5 A tölténygyárban is előfordult egy gyanús elhalálozás, de ez a bakteriológiai mintavétel során készült jelentés szerint nem kolera volt. A kolera megbetegedés miatt a vármegye alispánja és a minisztérium részéről két közegészségügyi felügyelő kiment a helyszínre, hogy ellenőrizze a megtett óvintézkedéseket. Az egyik közegészségügyi felügyelő a belügyminiszter rendeletének megfelelően a helyszínen maradt. A gyárban levő munkásokat és tisztviselőket beoltották, az oltást a gyár orvosai és a berendelt községi orvosok végezték. A megye tiszti főorvosa ezen kívül még egy orvostanhallgatót is kiküldött, hogy segédkezzen az oltások beadásában. A jelentés szerint újabb megbetegedés nem fordult elő, s a tiszti főorvos szerint előreláthatólag nem is fog előfordulni, mivel az előírt óvintézkedéseket megtették. A megyei tisztviselő jól mérte fel a helyzetet, ugyanis a megyében a vizsgált időszakban kolerás megbetegedés nem történt, amint azt a jelentések is mutatják. Ebben az esetben tehát nem lehet beszélni a megye egészét érintő járványról. Ezek az adatok jól beilleszthetőek - a Günther Prinzing német statisztikus által készített az E világháború idején Magyarországon kolerában elhunytakkal kapcsolatos kimutatásba is. Míg 1915-ben 4057-en haltak meg ebben a betegségben, addig 1916-ban már csak 16-an (köztük 1 talán a fent említett eset), 1917-ben 4, 1918-ban 2, 1919-ben pedig csupán 1 elhalálozás történt kolera miatt. 5 Az 1. világháM Erdős " PML IV. 41 l-d. Bizonyítványok és vélemények 1915 1918. 739/1915. 56 A részletes leírás valószínűsíthető oka a korábbi pusztító járványokban keresendő. Vélhetően ezért is szerepel minden közegészségügyi jelentésben a kolera még akkor is, amikor nincs is megbetegedés. (A tiszti főorvos minden jelentésben külön megjegyzi, hogy kolerás megbetegedés nem történt.) '7 Az 1916. évi augusztusi jelentésben már olvashatjuk, hogy Csepelen az ápolás alatt maradt kolerás beteg felgyógyult, s így ahogy a forrás írja itt a járvány teljesen megszűnt. PML IV. 41 I -d. Bizonyítványok és vélemények 1915 1918.525/1916. '* Günther Prinzing Handbuch der medizinischen Statistik című munkájának adatait Regöly-Mérei Gyula közli. Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből. (Gerlóczy Zsigmond emlékére) In: Orvostörténeti Közlemények. Budapest, 50 No. 1969. 73. o. Kiss László adatai ettől eltérnek: 1914-ben 1730, 1915-ben 3310, 1916-ban 26, 1917- és 1918-ban pedig 5-5 halálesetről számol be. Kiss László: Dögvész és epekórság, http://www.valosagonline.hu/index.php7oldah cikk&eazon= 165&lap=8 [2009. február26.] (A továbbiakban: Kiss) 117
