Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)
BERENYINE KOVÁCS GYÖNGY! 1845-ös helytartótanácsi rendelet nem vette ezt figyelembe, a nemzetiségi falvakban csak anyanyelven kellett az olvasást és írást oktatni. A nemzeti nyelv terjesztésének másik lehetőségét - amint azt a második Ratio Educationisban is megfogalmazták107 - az egyházi életben, az igehirdetésben látták. Ezért javasolták, hogy azokban a szlovák vagy német falvakban, ahol eddig nem volt magyar nyelvű prédikáció, ott minden második vasárnap, ahol pedig már volt, ezután minden vasárnap legyen magyar igehirdetés.108 A jelentésekben kitértek arra, hogy milyen hatása lett 1832-ben az egyházi vezetéshez intézett kérelemnek, amely szerint a kevert ajkú helységekben néha magyar prédikációkat is tartsanak. A közgyűlés módosította a tervezetet, arra kérte az egyházi elöljárókat, hogy a magyar nyelv elsajátítását az idegen nyelvű prédikációknak csökkentésével segítsék. Miskey Imre főszolgabíró tudósítása szerint Bián Vézinger idejében a német prédikációk megszűntek, de miután őt áthelyezték, ismét visszaállították a német nyelvű prédikációt.100 Ugyanakkor Madarassy László alszolgabírót kötelezték, hogy hirdesse ki, hogy minden harmadik vasárnap magyar prédikációt kell tartani a Solti járásban.110 Végül az 1845-ös rendelet a lelkészek számára a következő előírást adta az iskolai oktatással kapcsolatban. ,Minden elemi tanodában, akár fi, akár leány gyermekek legyenek, a ' keresztény hitvallást és szent Írást az evangélium könyii magyarázatéival a: illető helybeli lelkész vagy ennek segédje tanítja. " A magyar nyelv terjesztésében kiemelkedő tanítók és lelkészek jutalmazása A magyar nyelv ügyében 1832-ben kiküldött bizottság a helyi teendőket felmérte, és szükségesnek tartotta egy kislétszámú állandó megyei küldöttség kinevezését, amely különböző jutalmakkal serkentette a tanítókat a nemzeti nyelv terjesztésére. A legkiemelkedőbbeknek a vármegye arany emlékpénzeket adott volna, amelynek egyik oldalán a megye címere, míg a másikon ,,a magvar nyelv serény terjesztőjének" felirat szerepelt volna. A küldöttség szorgalmazta, hogy valamennyi nevelő- és más intézetben, így a vakok intézetében is, az oktatás magyar nyelven folyjon, általában ezt tartották a legcélravezetőbbnek. Előírták a megyebeli fő- és alszolgabírók- nak, hogy a húsvéti ünnepek előtt a mezővárosi és községi iskolákban ellenőrizzék a 1117 Az 1806-os második Ratio Educationis a lelkészeknek a következőket ajánlotta: ..Megkülönböztető helyet érdemmel itt, is mint mindege ik iskolatípusban, a hittan, amelyet a plébánosok fejezetenként tanítanak meg az összegyűlt gyermekeknek, ezen felül meghatározott napokon az evangéliumokat magyarázzák nekik, a kánoni levelekkel együtt. A katolikusok iskoláiban mindenütt cl kell érni és úgy is intézni, hogy vasárnapokon és szentek ünnepein a gyermekek szülei is legyenek jelen, egyrészt azért, hogy a hittan megtárgyalt fejezeteit otthon gyermekeikkel átismételhessék, másrészt azokat a részeket, amelyeket ők maguk gyermekkorukban talán elmulasztottak, most megtanulhassák, vagy pedig amit a felnőttkor évei alatt elfelejtettek. újra visszaidézhessék emlékezetükbe. " Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén. In: Ikvai Nándor (szerit.): Életmód-kutatások Pest megyéből. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1987. 243.0. Hasonló elképzelése volt: Sopron, Arad és Moson megyének is. PML IV. 3-c/ 1. 1832:22. "w PML IV. 3-c I. 1838:5715, 1111 PML IV. 3-c 1. 1835:2821. 99
