Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
MEGKÉSETTRIPORT NAGYBACZONINAGY VILMOS... HANGFELVÉTEL Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12. Nagybaczoni Nagy Vilmos (N) Leánya, Nagy Vilma (L) Egey Tibor (E) Borosy András (B) Rádyné Rácz Katalin (R) Ujj Tibor (U) Héjjas Pál (H) [A társalgás már elkezdődött, mire a magnetofont és a miniszter úr hallókészülékét üzemképes állapotba sikerült hoznunk. A három ponttal (...) jelzett kihagyások egyaránt jelentenek befejezetlenül hagyott mondatokat, eltévesztett, illetve nem jól kivehető szavakat, valamint idézetek esetében kihagyandónak ítélt szövegrészeket.] N - Az emberek meg vannak bolondulva. L - Apuka, térjen a tárgyra! N - Nem tudják, hogy mi az ízlés. Én ezt a szakállt 138 rögtön eltüntetném. Nahát, ilyen skót szakállt! Nahát, mondom, na mindegy, ne kritizáljak más embereket! B - Tibor, kezdjed! E - Nem tudom, hogy tetszik-e ismerni a Nemeskürtynek a Requiem egy hadseregért lí9 [c. könyvét]? N - Jöjjön ide! Hangosan, mert nem hallom! E - Nemeskürtynek a Requiem egy hadseregért. Tetszik ezt ismerni? L - Olvasta. E - 0 abban azt állítja, hogy a 2. magyar hadsereg összetétele miatt halálraítélt hadsereg volt, igaz-e ez? N - Hát azért volt halálra ítélve, hogy egyáltalában háborúba került. Magyarországnak nem lett volna szabad háborúba mennie. Én már megmondtam, Magyarország az országon kívül ne tegye ki a lábát, hagyjon békét, ne ártsa bele magát abba, ahol a nagyok verekszenek, mert a kicsinyeket megharapják. Nézze meg, az életben, a nagykutya U A beszélgetés első perceiben a szakállamról volt szó, amely a vörös színe miatt sajnálatos módon nem nyerte meg a tábornok úr tetszését, és ennek a hangfelvétel alatt többször - a végén már humoros tonnában - hangot is adott. 19 Nemeskürty korábban említett könyvéről van szó. (Requiem egy hadseregért) A könyv, amely a 2. hadsereg pusztulásával foglalkozik, megjelenését követően nagy port vert fel, úgy a szakemberek, miként az olvasók körében. Ezt bizonyítja, hogy néhány év alatt több kiadást ért meg. Legtöbb támadás azért érte a szerzőt, mert állítása szerint s itt pontatlanul idézte Nagy Vilmost a 2. hadsereget a magyar politikai, katonai vezetés „szándékosan", eleve „halálra ítélte". Ezt a sommás véleményt azóta számos visszaemlékezésben és szakkönyvben cáfolták az akkori vezető politikusok és a témával foglalkozó történészek. Az igaz, hogy ez a hadsereg nem volt a kívánalmaknak megfelelően felszerelve, de mégis csak ez volt a legjobb, amit az ország kiállíthatott. Kilenc gyalogsági és egy páncélos hadosztályból, valamint egy repülős csoportból állt, és ide osztották be a dalnoki Miklós Béla vezénylete alatt álló ún. gyorshadtestet is. 118
