Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
HÉJ J AS PÁL nagyon felháborította az ügy, mert a vezérkari főnöknek nem volt joga a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül ilyen megállapodást kötni. Ehhez ugyanis politikai hozzájárulás kellett, amit a vezérkar főnöke nem szerzett meg. Nem beszélve arról, hogy az adott helyzetben nem lett volna bölcs dolog az ország határain kívülre, éppen a Balkánra - szerb partizánok ellen - magyar csapatokat küldeni. Szombathelyi felháborodott azon, hogy elképzelését elvetették, azt gondolta, joga van az ilyen megállapodások megkötésére. Ekkor jelentette ki, hogy a kormány inkább „dobja" őt, ha nincsenek vele megelégedve, de ne hozzák ilyen kellemetlen helyzetbe. Az ügy a minisztertanács elé került, ahol - március 10-én - egyhangúlag leszavazták a javaslatot. Szombathelyi később azzal érvelt a tervezet mellett, hogy a keleti frontról akart felváltó alakulatokat hozni, ezáltal ezek az országhatár közelébe kerültek volna, és jobban támaszkodhatott volna rá a kormányzat egy későbbi időpontban, akár egy kiugrási kísérletnél. A németeknek is gyanús volt ez a törekvés, és Jagow német követ szerint a magyar csapatok visszahozatala Ukrajnából, valamint a balkáni bevetés elutasítása, Magyarország semlegességi törekvését jelentette Berlin számára. 79 A fenti akció utóhatása volt, hogy a németek Magyarország megszállását követően elérték Szombathelyi felmentését és hadbíróság elé állítását. Újvidék Az Újvidéken és környékén 1942-ben történt vérengzésekkel 80 kapcsolatban is meggyült a baja a honvédelmi miniszternek az ügyben szereplő katonákkal, csendőrökkel és azok támogatóival. A hatalmas felháborodást kiváltó tisztogató akció 81 bűnöseinek felelősségre vonását korábban - Szombathelyi kezdeményezésére - megszüntették. 7< Vargyai Gyula: Tengelytörés. Budapest, 1985. 119. o. H " 1942 januárjában a Délvidéken lévő Sajkásvidéken, Csurog és Zsablya térségében működő szerb partizánok ellen magyar honvéd és csendőr karhatalmi alakulatok Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy parancsnoksága alatt tisztogató akciót indítottak, amelyet később kiterjesztettek Újvidékre is. A razzia során több mint háromezer polgári személyt (köztük több száz nőt és gyermeket) is agyonlőttek és a Duna jegén vágott léken át a vízbe dobtak. Szombathelyi, miután tudomást szerzett az ügyről, azonnal parancsot adott az akció leállítására, a felelős katonák ellen pedig vizsgálatot kezdeményezett, amit Horthy - a magasabb rangú katonák esetében - leállított és pertörlést rendelt el. A csendőrtisztek ellen azonban tovább folyt az eljárás. Ezt követően kérte a csendőrség felügyelője (Faragho Gábor altábornagy) az új honvédelmi minisztert (Nagy Vilmost), hogy a csendörök ügyében is teljesszenek a kormányzó elé pertörlési indítványt, nehogy a csendörök olyanért bűnhődjenek, amiért a katonákat felmentették. Nagy kivizsgálta az ügyet, majd a koronatanácson javasolta Horthynak az újbóli vizsgálatot és a bűnösök megbüntetését. A vizsgálatot 1943 őszén folytatták, a bírósági tárgyalás 1943. december 14-én kezdődött. A szabadlábon védekező fővádlottak (Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, a szegedi V. hadtest parancsnoka. Grassy József vezérőrnagy, Deák László ezredes, Zöldy Márton csendőr százados) a várható súlyos ítélet elöl 1944. január 15-én Németországba szöktek. Ezután 11 csendőrtisztet 10-15 évi fegyházra ítéltek, majd március elején néhány katonatiszt ellen is eljárás indult. A német megszállás után azonban ezeket felfüggesztették, és még a korábban elítélt csendőröket is felmentették, majd újra szolgálatba helyeztek. 1,1 Évtizedekkel később nagysikerű regény dolgozta fel az eseményeket (Cseres Tibor: Hideg napok. Budapest, 1969. 181 o.). A vérengzés megtorlásaként Tito partizánjai több ezer ártatlan magyar polgári személyt végeztek ki 1944-ben. 95
